A Gutenberg-galaxist temetők számára üzenetértékű lehet, hogy Riga a könyv melletti demonstrációra is felhasználja a kulturális fővárosi címet. Júliusban kiállítást nyitnak a könyvnyomtatás évszázadairól, és az év egyik nyitóprogramjaként felavatják az új nemzeti könyvtárat „a fény láncával”. A régi könyvtár és az új épület között szombaton élőláncban adogatja egymásnak a könyveket 700 ezer résztvevő. A 2008 óta tartó könyvtárépítést kritikák is érték, elsősorban azért, mert 163 millió eurót költöttek rá. Az épület, Gunārs Birkerts lett származású amerikai építész életének fő műve szintén nem aratott osztatlan sikert.
Az új nemzeti könyvtár, amelynek gyűjteményét mostanáig több, sokszor nem a legjobb állapotú épületben elszórva tárolták, mindenesetre régi álma volt a letteknek, „a fény kastélyának” is nevezik az épületet. A fény fontos motívum a lett kultúrában, a 19. század óta a tudás, a képzés szimbóluma is. A lett identitástudat feléledésének időszaka volt ez, ekkor kezdett el kiépülni az egyetemet végzett lett szellemi elit. Az ország 1918-as függetlenedésére fényünneppel emlékeznek novemberben. Az élőlánc is történelmi eseményre, az 1989-es Litvánia, Lettország és Észtország függetlenségéért rendezett tiltakozásra emlékeztet. Riga az Észak- és Dél-Európát sok évszázadon át összekötő borostyánút névadójára is épít programsort a kulturális évben. A város múzeumaiban és galériáiban egész évben kiállítások mutatják be a borostyánt geológiai, képzőművészeti, gyógyászati és történelmi szempontból.
Az év főszereplői Richard Wagner és Isaiah Berlin 20. századi gondolkodó lesznek. Mindketten kötődtek Rigához. Wagner itteni karmesteri megbízatása alatt kezdte el komponálni Rienzi, az utolsó tribunus című operáját, amelyet a nyitó hétvégén elő is adnak a rigai operaházban. Isaiah Berlin pedig itt született, de családja még gyerekkorában áttelepült Angliába. Riga 2014-ben is továbbépíti a „komolyzenei nagyhatalom” brandet. Számos híres karmester, zenész, operaénekes született itt, nekik szólókoncert-sorozatot rendeznek a kulturális évben. Szeptemberben debütál a város filmje, amelynek minden fejezetét más-más neves európai dokumentumfilmes forgatja Rigában helyi szakemberek segítségével.
A magyarok számára érdekes adalék, hogy az országban nincs még a budapestihez hasonló Terror Háza Múzeum, pedig Riga is rendelkezik ilyen jellegű épülettel. A ház először a megszálló német hadsereg, majd az állambiztonság székháza volt. A függetlenedéskor a lett rendvédelmi szervek vették át, és eddig csak ritka alkalmakkor látogathatta a közönség. A kulturális évben a szokásosnál többször lesz nyitva az épület, kiállításokat is rendeznek itt. Előkerül az első világháború kitörésének évfordulója is, a korszakot képzőművészeti kiállítással mutatják be.
A programok nemcsak itt, hanem a partnervárosban, a fővárostól hatvan kilométerre fekvő Siguldában is zajlanak, részben azért is, mert Rigában nincs megfelelő helyszín nagy szabadtéri programok megrendezésére.
A kétmilliós Lettország számára nagy jelentősége van a kulturális fővárosi évnek: az országot valamivel több, mint másfél millió turista látogatja évente, és a motivációk közt a természetjárás után rögtön a kulturális turizmus következik. Magyarországról nézve csökkenti az ország vonzerejét, hogy viszonylag nehezen elérhető. A fapados légitársaságok nem is indítanak járatokat Budapestről Rigába. Ha mégis, akkor kétszer-háromszor annyiért repülhetünk, mint a legtöbb népszerű európai célországba.
Riga a svédországi Umeával közösen viseli a kulturális fővárosi címet. A svéd város a számik (lappok) kultúrájára és az egyetemi város jellegre építi a programját. A számi kultúrában nyolc évszakot különböztetnek meg, a program is így épül fel. Umea egyik legismertebb szülötte Stieg Larsson, a Millennium-trilógia 2004-ben elhunyt írója. Az EKF-év alkalmából emlékművet emelnek a tiszteletére.
