Tilos az Á Könyvek: tanulság izzadságszag nélkül

Új kiadó színesíti a magyar gyerek- és ifjúsági irodalom palettáját.

A televíziótól a 3D-s mozin át a videojátékokig annyi vizuális inger éri a fiatalokat, amennyivel egy könyv nehezen versenyezhet, különösen ha a szórakoztatás mellett még értéket is közvetítene. Az Időfutár regénysorozat e téren is remekül teljesít. A történet varázslatos, mégsem hagyja maga mögött a realitásokat. Szereplői hús-vér emberek. A hitelesség mellett az egyedi ötleteket sem hiányolhatjuk: az alkotók jó érzékkel találtak rá a tudományos fantasztikumban rejlő kiaknázatlan lehetőségekre. Ami pedig a mélységet illeti, az Időfutár eddig megjelent két kötetének egyik legnagyobb erénye, hogy a szórakoztatás mellett tanít is. Másrészt a tanulságok szerves részei a történetnek, így nem válnak erőltetetté.

A szöveg rádiójátékként kezdte. A Kossuthon játszott műsor hamar komoly hallgatóságra tett szert, igazolva, hogy a műfaj nagyon is életképes. Regényként, erősen átdolgozott formában tavaly jelent meg a történet a Pagony Kiadó gondozásában: Időfutár – A Körző titka címmel. Év végén pedig – immár a kiadó Tilos az Á könyvsorozatában – kijött a második kötet (Időfutár 2. – A királynő palástja) is, amely ott folytatja a sztorit, ahol az első abbahagyta.

A körző titka egy kamaszlány, Hanna hihetetlen kalandjait meséli el, a középpontban egy különös körzővel. A rejtélyes szerszám tulajdonosa, Sándor – mint kiderül – időutazó, aki a 18. század végéről érkezett a jelenbe, és a gonosz Felemásszemű elől menekülve oda tér vissza az első kötet végén – immár Hannával együtt. Az új kötet, A királynő palástja így két idősíkon játszódik egyszerre. Jelenbeli barátai a lány múltban írt naplójából értesülnek a történésekről, miközben ők is kalandok során mennek keresztül. A naplórészletek, levelek, e-mailek bravúrosan épülnek egymásba, és lebilincselő történelmi tablóvá állnak össze. Megismerhetjük a 18. századi Selmecbányát, Pozsonyt, Bécset, találkozhatunk Kempelen Farkassal, Schikanederrel és Mozarttal.

Az Időfutár lehetne az eszményi kötelező olvasmány: még tananyagként sem venné el a diákok kedvét az olvasástól. Persze még sok vita vár ránk addig, amíg tényleg a kötelezők sorába kerülhetnek kortárs ifjúsági könyvek. Pedig ezek már rég megjelentek nemcsak a gyerekek, hanem a szülők és a tanárok horizontján is. Éveken át valóságos tömeghisztériát váltottak ki például Leiner Laura A Szent Johanna gimnáziumi sorozatának új darabjai, amelyek félévente – az iskolai félévhez igazodó történettel – jelentek meg. Sok szempontból kísértetiesen hasonlít hozzájuk Gévai Csilla új könyve, a Tilos az Á-sorozat másik induló darabja, a Lídia, 16 című kisregény is. Ebben is naplóformában örökíti meg élményeit egy gimnazista lány, Lídia, aki történetesen szintén azzal tűnik ki a társai közül, hogy a kultúra is érdekli. Szerencsére mellette is ott áll egy racionális barátnő, aki időnként lerántja a felhők közül. Míg a Szent Johanna-sorozat főhőse, Reni a könyveket falja, addig Lídia rajzol, grafikus szeretne lenni, és a képzőművészet szerelmese, szó szerint.

Képzeletbeli szerelmének Gulácsy Lajost választja, elképzelt párbeszédeiket képregényjelenetekben örökíti meg – nyilván nem minden irónia nélkül. Ezeket – ahogy a könyv összes többi illusztrációját – maga a szerző rajzolta. A naplóforma egyhangúságát sikerül kiküszöbölni azzal, hogy a szerző néha párbeszédes formában, rögtönzött versikékben, rajzokon örökíti meg Lídia mindennapjait. Gévai Csilla ügyesen tér ki a főhős alakjában rejlő veszélyek elől. Lídia kilóg a közegéből, de azért valódi marad. Az elbeszélés hangvétele, a történetek és Lídia problémái, baklövései, kedvesen esetlen ön- és helyzetelemzései el tudják hitetni, hogy tényleg egy tizenhat éves élményeit olvassuk. A hétköznapi események közé „az élet nagy kérdéseit” is próbálja becsempészni a szerző: van itt exalkoholista apa, van alkalom elgondolkodni arról, hogy van-e Isten, és tudomásul venni, hogy nem kaphatunk meg mindent, amit akarunk.

Dávid Ádám Millennium Expressz-sorozatának első darabja is remekül illeszkedik a kiadó szórakoztatva tanító köteteinek sorába. Ki ne szeretne gyerekként egy olyan titokzatos vonaton utazni, ahol gyerekek élnek és tanulnak együtt egy zord külsejű, de melegszívű masiniszta meg egy kevésbé zord külsejű és melegszívű dadus felügyelete alatt, miközben számtalan kalandot élnek át, lelepleznek egy nemzetközi szintű bűnügyet, és nem mellesleg találkoznak többek között a fiatalon is vonzó és szerfelett öntelt Ady Bandival, valamint az első olimpiai szereplésére igyekvő Hajós Alfréddal? Nem csoda, ha a kötet főhőse, a híres Zsolnay családból származó Teri sem bánja, hogy a polgári kényelmet egy időre maga mögött hagyva csatlakozhat ehhez a fura kompániához.

A regény az ezeréves évfordulót ünneplő Budapesten indul, de a különleges vasparipának köszönhetően az olvasó számos korabeli helyszínt kereshet fel. Dávid láthatóan sok energiát fektetett abba, hogy a korra vonatkozó ismeretekből is minél többet átadjon szórakoztató formában – ez néhány döccenőtől eltekintve sikerül is neki. Mivel sorozatról van szó, bízhatunk benne, hogy a regény végére már egyre biztosabb kézzel szőtt cselekményszál folytatása során a mostani gyerekbetegségek – a néha laposabb humor és a nem mindig gördülékeny párbeszédek – is végleg eltűnnek a szövegből, és akkor már maradéktalanul lehet majd örülni a jó alapötletre épülő, hamisítatlanul magyaros ízű ifjúsági kalandregény-sorozatnak.

(Gimesi Dóra, Jeli Viktória, Tasnádi István, Vészits Andrea: Időfutár 2. – A királynő palástja; Gévai Csilla: Lídia, 16; Dávid Ádám: Millennium Expressz – A potyautas, Tilos az Á Könyvek, 2013.)

Illusztráció: Gévai Csilla grafikája a Lídia, 16 című könyvből