Martin Scorsese napjaink egyik legmegbecsültebb és -elismertebb rendezője, akinek munkássága első évtizedeit a Robert de Niróval való munkakapcsolata határozta meg, hollywoodi klasszikusok sorával ajándékozva meg a nézőt. Ezért is volt tán kissé meglepő a minap közzétett vallomása, mely szerint már csak egy-két filmet érez magában, és annyit sem rendezne Leonardo DiCaprio inspirációja nélkül, akit nemes egyszerűséggel múzsájának nevezett.
Pedig az eddigi kooperációt Scorsese teljes életműve nézőpontjából azért bombasztikusnak akkor sem nevezhetjük, ha tudjuk, végül A téglával jutott szakmai csúcsra és Oscar-díjhoz a direktor. És persze a Viharsziget, Aviátor, New York bandái hármas miatt sincs szégyenkeznivalója, de azért egyik sem egy Taxisofőr, Dühöngő bika vagy Nagymenők.
Nagyon kíváncsi voltam, hogy a Jordan Belfort regényéből készült, Oliver Stone Tőzsdecápák című remekének nyomdokain haladó A Wall Street farkasa milyen ihletett hangulatról árulkodik. Jelentem, az elmúlt tizenöt év egyik legjobb Scorsese-filmje készült el, minden hibájával, epikus vállalásával együtt. Mert A Wall Street farkasa még így is messze nem tökéletes, ám olyan könnyed eleganciával, stílusossággal küldi nyugdíjba a tőzsdefilmek etalonját, amire csak Scorsese képes.
DiCaprio idén elfoglalta Hollywood trónját
Fotó: AFP
Persze van itt egy jó alapanyag, Belfort életrajzi regénye, aki nem szépírásáról, élvezetes stílusáról volt híres, hanem arról, hogy nemes egyszerűséggel egy igazi görény, aki kisnyugdíjasok, kispénzűek megtakarításait csalta ki. Így jutott dollárszázmilliós vagyonhoz, amelyet villámgyorsan elherdált prostikra, drogra, s amikor utóbbi már ítélőképességét is próbára tette, gyorsan leáldozott a szerencselovagnak.
Belfort – és ez érzékletesen jelenik meg a filmben is – nem akart semmi mást, csak meggazdagodni bármi áron, kivenni a részét a pénzből és csillogásból, amihez jól mérte fel a tőzsdén keresztül vezető utat. Scorsese ezt a karriertörténetet vitte egy háromórás filmen vászonra, amelyben egy jó gengsztersztorihoz hasonlóan a felemelkedés és a bukás is helyet kap. Utóbbira azért is szükség van, mert bár a DiCaprio-féle Belfort-alakítás némiképp árnyalja a karakter természetét és jellemét, olyan életvitelt folytató figura, akinek tettei következményeivel is szembe kell néznie.
A Wall Street farkasa az első órában tökéletes film, a tőzsde világának működése, machinációi és manipulációi ennél kifejezőbben nem is jelenhetnének meg napjainkban. Ebben a szakaszban egy rövid jelenet erejéig lenyűgöző epizódszerepben tűnik fel menő tőzsdealkuszként a mostanság mindig remek Matthew McConaughey, később pedig Jonah Hill és a rendezőként elismert Rob Reiner érett teljesítményeivel nő fel DiCaprio mellé. (Mert ne felejtsük el, hogy milyen fantasztikus évet fut DiCaprio: A nagy Gatsby és a Django elszabadul mellett ebben a filmben is végre tudásához méltón tűnik fel, s a három filmmel úgy ült fel idén Hollywood trónjára, hogy egy ideig nem is lesz képes senki letaszítani.) Így még az sem válik zavaróvá, hogy a drogban való elmerülés groteszk jelenetei a film második felében túlzottan elnyújtottak, aztán pedig a mozi kicsit belefárad monstre hosszába. Mindez mégis kell ahhoz, hogy teljes képet kapjunk a talmi csillogásról, igazságtalan vagyonszerzésekről és arról is, hogy van a pénznek egy olyan szintje, amely után az egyenlők egyenlőbbekké válnak. Ahogy DiCaprio figurája mondja, a pénz jobb emberré tette, és ezt a szó minden rossz értelmében kell érteni.
(A Wall Street farkasa, színes, magyarul beszélő, amerikai életrajzi dráma, 179 perc, 2013. Rendező: Martin Scorsese. Forgalmazó: Pro Video)
