Bódi Barbara, művésznevén Boba többnemzedékes zenészcsaládból származik, ő maga mégis a képzőművészetben talált rá saját útjára. Ha nem látnánk képeit, életrajza láttán azt is gondolhatnánk, hogy az önfejlesztés, a tanulás áll élete középpontjában.
Porcelánfestőként érettségizett, ezután lakberendezői képesítést szerzett, majd egy kanadai képzőművészeti egyetemen folytatta festészeti tanulmányait. Az egri Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola rajz és vizuális kommunikáció szakán kapott tanári diplomát, a következő évben pedig a Magyar Író Akadémián szerzett irodalmi és szépírói szakreferensi képesítést.
Ezután sem állt fel az iskolapadból, hiszen a Moholy Nagy Művészeti Egyetem rajz- és vizuáliskörnyezetkultúra-tanári szakán folytatta tanulmányait, majd négy év alatt megszerezte második egyetemi szintű diplomáját a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskolán. Azóta hittanár-nevelő pedagógusi képesítéssel is rendelkezik.Közben szült két gyermeket, fia tizenkettő, lánya tizenegy esztendős.
Bár számos sikeres saját kiállítás, tárlat teszi egyre ismertebbé nevét és műveit a magyar képzőművészet világában, nem hagyta abba „civil” kenyérkereső munkáját sem. Hét évig tanított egy művészeti szakközépiskolában, jelenleg pedig adminisztratív jellegű munkát végez.
Arra a kérdésre, miként talál időt arra, hogy folyamatosan tanuljon, dolgozzon, helytálljon mint feleség és családanya, miközben fest és kiállításokat rendez, egyszerűen felel: „Az idő nekem dolgozik – amibe belekezdek, azt általában végigcsinálom.” Boba vallja, hogy minden beérik, ha valaki türelemmel, hosszú távra tervez, gondolkozik, dolgozik. Az egyetemeket általában levelezőn végezte, ami természetesen komoly családi szervezést igényelt, de számukra ez sem jelentett kizáró okot. Mint mondja, férje nélkül nem sikerülhetett volna mindez.
A másik nélkülözhetetlen kapaszkodót számára az eleven, mindennapokban megélt hit jelenti. „Az embert érik mindenféle hatások, jók és rosszak is, van, amit fel tud dolgozni, van, amit nem vagy csak nehezen. A hit viszont minden időben és helyzetben segít. Minden siker vagy kudarc azt mutatja meg számomra, hogy milyen erővel, hittel kértem a Teremtőmet. Az ő áldása, segítsége nélkül ez a kiállítás sem jöhetett volna létre, és nem találtam volna meg az utam, amelyen keresztül kifejezhetem magam” – mondja minden teatralitás nélkül, belülről fakadó mély őszinteséggel.
Álmait és vágyait hittel tudja valóra váltani, s így olykor csodákat is átélni. Ilyen csodák egyike életében az volt, mikor a könyvekben olvasott római építészeti és festészeti mérföldköveket a valóságban láthatta egy zarándoklat révén, ahol lehetősége nyílt egy olajfestményt ajándékozni Ferenc pápa részére. Barbara számára a legnagyobb ajándék volt, hogy egy alkotást adhatott a katolikus egyház fejének, amiért a pápa áldásával térhetett vissza.
A Boba-impressziók című tárlaton képzőművészként megtett útjának legfontosabb eddigi állomásait tekinthetjük meg. Mint képeiből is kitűnik, jól ismeri és szereti a 19–20. század képzőművészetét. Az mondja, rá is nagy hatást gyakoroltak az izmusok, festőként azonban saját útját járja.
A kiállítás képeinek egy része természeti motívumokból építkezik, színes, dekoratív növény- és állatábrázolásokat gyűjtött össze. „A növényeket, madarakat ábrázoló képek lényege az a ferences rendi gondolat, hogy a világmindenséget az apró dolgok által lehet megismerni” – meséli róluk. Spirituális metaforát közvetít az Ima ereje című nagyméretű festménye is. A képen egy idős asszony alakul át erős, fiatal, dús színekkel ábrázolt nővé.
A tárlat igen expresszív, erős érzelmeket kifejező részét teszik ki a fekete-fehér portrék. Ezek a grafikák egy készülő olajfestmény-sorozat előtanulmányai. A képeken különböző kultúrákhoz, nemzetiségekhez, rasszokhoz tartozó karaktereket látunk. A thai kislány, a fekete férfi, az európai nő és a többi portré arcán tükröződő erős érzelmek, indulatok rassztól, nemtől, bőrszíntől függetlenül mindnyájunkra egyformán érvényesek. „A különbözőségekben keresem azt, ami közös bennünk” – fogalmazott a művész.
A kiállítást a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet jószolgálati nagykövete, Lévai Anikó nyitotta meg. Lévai Anikó a kiállítás megnyitója előtt lapunknak elmondta, hogy régóta ismeri Bódi Barbara képeit és a festőművészt is. Néhány évvel ezelőtt ismerkedtek meg egy általa tartott előadáson, ahol Boba a hallgatóság soraiban ült. Az előadás utáni beszélgetés során kerültek személyes kapcsolatba, azóta Lévai Anikó figyelemmel kíséri a művész pályáját, ismeri és kedveli a képet.
Lévai Anikó megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy a kétgyermekes anyaként is helytálló művész képei felszabadultságot, energiát, életigenlést sugároznak, általános érvényű, belülről fakadó, mély üzeneteket közvetítenek mindnyájunknak.
