Bódi Barbara, művésznevén Boba többnemzedékes zenészcsaládból származik, ő maga mégis a képzőművészetben talált rá saját útjára. Ha nem látnánk képeit, életrajza láttán azt is gondolhatnánk, hogy az önfejlesztés, a tanulás áll élete középpontjában.
Porcelánfestőként érettségizett, ezután lakberendezői képesítést szerzett, majd egy kanadai képzőművészeti egyetemen folytatta festészeti tanulmányait. Az egri Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola rajz és vizuális kommunikáció szakán kapott tanári diplomát, a következő évben pedig a Magyar Író Akadémián szerzett irodalmi és szépírói szakreferensi képesítést.
Ezután sem állt fel az iskolapadból, hiszen a Moholy Nagy Művészeti Egyetem rajz- és vizuáliskörnyezetkultúra-tanári szakán folytatta tanulmányait, majd négy év alatt megszerezte második egyetemi szintű diplomáját a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskolán. Azóta hittanár-nevelő pedagógusi képesítéssel is rendelkezik.Közben szült két gyermeket, fia tizenkettő, lánya tizenegy esztendős.
Bár számos sikeres saját kiállítás, tárlat teszi egyre ismertebbé nevét és műveit a magyar képzőművészet világában, nem hagyta abba „civil” kenyérkereső munkáját sem. Hét évig tanított egy művészeti szakközépiskolában, jelenleg pedig adminisztratív jellegű munkát végez.
Arra a kérdésre, miként talál időt arra, hogy folyamatosan tanuljon, dolgozzon, helytálljon mint feleség és családanya, miközben fest és kiállításokat rendez, egyszerűen felel: „Az idő nekem dolgozik – amibe belekezdek, azt általában végigcsinálom.” Boba vallja, hogy minden beérik, ha valaki türelemmel, hosszú távra tervez, gondolkozik, dolgozik. Az egyetemeket általában levelezőn végezte, ami természetesen komoly családi szervezést igényelt, de számukra ez sem jelentett kizáró okot. Mint mondja, férje nélkül nem sikerülhetett volna mindez.
A másik nélkülözhetetlen kapaszkodót számára az eleven, mindennapokban megélt hit jelenti. „Az embert érik mindenféle hatások, jók és rosszak is, van, amit fel tud dolgozni, van, amit nem vagy csak nehezen. A hit viszont minden időben és helyzetben segít. Minden siker vagy kudarc azt mutatja meg számomra, hogy milyen erővel, hittel kértem a Teremtőmet. Az ő áldása, segítsége nélkül ez a kiállítás sem jöhetett volna létre, és nem találtam volna meg az utam, amelyen keresztül kifejezhetem magam” – mondja minden teatralitás nélkül, belülről fakadó mély őszinteséggel.