A levegőben akciózó Liam Neeson és az artfilmek

A hét mozibemutatói között három artfilmet, valamint a repülőn akciózó Liam Neesont találhatjuk.

Apáim története

Sarah Polley-t előbb kedves gyerekszínészként, majd tehetséges felnőttszínészként kedveltünk meg, aki alkalmi mainstream elcsábulását leszámítva (Holtak hajnala) mindig is a függetlenfilm lelkes és elkötelezett képviselője volt. És ha úgy hozta az élet, elcsábult a kamera túlsó felére. Játékfilmes rendezései után most dokumentumfilmet készített, méghozzá saját családja szövevényes életéről. Korábban díjesélyesnek gondolták, ám végül az Oscar-jelölésről is lemaradt ez a kicsit belügynek nevezhető doku. Kritikánk a filmről itt olvasható.

Csajkeverők

Csajozni nem könnyű, a szinglilét nem könnyű, a szerelem mindenkit megtalál. Ismert és népszerű tematikák körül szerveződik a Csajkeverők, amelynek fiútársasága egymás után találja meg a szerelmet és életük új kihívásait. Ám addig a haverok még sokat buliznak, a pasiszabályok szerint élnek, s ez majd annál nagyobb nehézségként tornyosul felettük, amikor a társaság állóvizét a hölgy(ek) jelenlét(e) zavarja meg. A három pali kalandjait és románcát kis költségvetésből készítették, ami már Amerikában megtérült, így európai körútja afféle jutalomjátéknak tekinthető. Az elsőfilmes Tom Gormican vígjátékában a műfajlibling Zac Efron a főszereplő (Megint 17, Szerencsecsillag, High School Musical 3: Végzősök).

Gyermekeink

Még két éve Cannes-ban mutatták be az Un Certain Regard szekcióban Joachim Lafosse belga–francia koprodukcióját, a Gyermekeinket, amely Émilie Dequenne számára legjobb színésznő díjat hozott, s a művésznőt utóbb elismerék Palm Springsben is, valamint jelölték Európa Filmdíjra is. A Gyermekeink ugyanakkor egy nagyon nehéz filmélmény azok számára, akik vállalják drámaiságát. Egy fiatal szerelmespár életének elindulása, gyermekeik születése jelenti kezdetben az örömöt és optimizmust, ám a házasságot hamarosan megmérgezik a hétköznapok, valamint a marokkói bevándorló férj mostohaapja. Spoilerkedés nélkül fontos hangsúlyozni, hogy itt nem várható happy end, s egy igen megosztó és nyomasztó végkifejletbe torkollik a családi dráma. A Gyermekeinkben Dequenne mellett Tahar Rahim, valamint a mostohaapát játszó Niels Arestrup is kiemelkedőt alakít.

Non-stop

Amióta 2008-ban az Elrabolvával Liam Neeson némiképp váratlanul és ötvenes évei derekára a legújabb kori akcióhőssé lépett elő, a brit színész egymás után kapja a macsó szerepeket. És ami ennél is meglepőbb, az egyébként színészi képességeit is bizonyító és a Schindler listájával Oscar-jelölésig is jutó színész állja a sarat, és még a farkasokkal vívott magányos harca is egészen kiválóra sikeredett (Fehér pokol). A közönség pedig hálás, hogy a klasszikus akciófilm zsánert valaki továbbviszi napjaink nézői elvárásai mellett. Miközben Neeson az Elrabolva immár harmadik részére készül, becsúszott a Non-stop, egy izgalmas thriller egy repülőn. A Tűzparancs és Az 57-es utas után készült tehát ismét egy jó, levegőben játszódó thriller, amelyben egy légi marsall titokzatos SMS-ben értesül arról, hogy egy ismeretlen egymás után kezdi likvidálni az utasokat, ha nem jut jelentős váltságdíjhoz. Persze, hogy senki nem hisz Neesonnak, és így magára maradva kell megtalálnia a New York–London repülőjáraton a gyilkost és megmenteni az utasokat – 10 ezer méter magasságban. Csak és kizárólag jó sülhet ki a helyzetből!

Prince Avalanche – Texas hercege

Tavaly Berlinben a versenyprogramban szerepelt David Gordon Green amerikai függetlenfilmje, amely némi meglepetésre a legjobb rendezés Ezüstmedve díját is megnyerte. A rendező – aki azóta többek között a Joe-val Velencében is versenyzett, most pedig Al Pacino főszereplésével a Manglehorn utómunkálatait végzi – a nyolcvanas évekbe helyezte történetét, amelyben két férfi burkolatfestőként húzza a csíkot elhagyott utakon. Magányukban és összezártságukban a legkülönbözőbb témákról beszélgetnek, a magánnyal és a természettel viaskodnak és magukba is néznek. A Prince Avalanche – Texas hercege ugyan kamaratörténet, de két főszereplője, Paul Rudd és Emile Hirsch szemmel láthatóan élvezi a kihívást, s néhány emlékezetes momentummal ajándékozza meg az amerikai függetlenfilmek szerelmeseit.