Az akadémiákról vitáztak a Katonában

MMA és SZIMA. A művészeti akadémiákról vitáztak hétfőn este a Katona József Színházban az akadémiák tagjai.

A vitasorozat szervezői jó érzékkel döntöttek úgy, hogy inkább azt kellene tisztázni, hogy maguk a művészek milyen művészeti akadémiát szeretnének, mint hogy a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) és a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia (SZIMA) tagjainak régi konfliktusait elemezzék. Ez azonban lehetetlennek bizonyult. A videóüzenetben meghallgatott művészek – Horváth Csaba koreográfus és Mundruczó Kornél rendező – olyan elvont kritériumokat sorakoztattak fel, mint a művészeti minőség alapul vétele, a jövőkép kialakítása és a magyar művészet képviselete, de szót sem ejtettek arról, hogy szerintük mit kellene tennie a létező akadémiáknak, hogy megfeleljenek ezeknek. Fischer Iván videóüzenete pedig azt sugallta: nincs is szükség ilyen intézményre.

Ferencz Győző költő, a SZIMA ügyvezető elnöke, Jankovics Marcell filmrendező-művelődéstörténész, az MMA elnökségi tagja, Makk Károly filmrendező, a SZIMA elnöke és Skardelli György építész, kettős akadémikus beszélgetését Veiszer Alinda moderálta. A téma eredetileg a hazai és az európai művészeti akadémiák szerepének vizsgálata lett volna, mégsem került terítékre egyetlen külföldi példa sem. Pedig ez talán jót tett volna a beszélgetésnek, amely így rövid idő alatt a kilencvenes évek elejére kanyarodott vissza, ahol a mára megszilárdult helyzet gyökereit kell keresni.

A Kosáry Domokos alapította SZIMA a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) társult intézményeként kezdte meg a működését. Makovecz Imre ezzel szemben úgy vélte, hogy ezen a téren új struktúrára van szükség, és létrehozta – társadalmi szervezetként – a Magyar Művészeti Akadémiát, amely 2011-ben köztestületi státust nyert. Jankovics Marcell szerint az MTA eleve nem volt megfelelő keret a művészeknek, saját akadémiára van szükségük. Skardelli György pedig örömét fejezte ki, hogy az MMA köztestületté válása révén legalább egy művészeti akadémia pozícióba került, anyagi lehetőségek birtokában van, és előfordulhat, hogy a kultúrával kapcsolatos politikai döntések előtt kikérik a véleményét.

Nem egy neves művész – például Jókai Anna – tagja mindkét akadémiának. Jankovics Marcell szerint minél nagyobb lesz ez a szám, annál közelebb kerülnek a konfliktusok megoldásához. Az esetleges fúzió gondolatára Makk Károly elmondása szerint a SZIMA tagjainak 95 százaléka hevesen ellenkezett.

Skardelli György szerint méltatlan dolgok hangzottak el azon az ülésen, ahol a kérdés felmerült. Elmondta: ő pár évvel ezelőtt magától értetődő módon csatlakozott mindkét akadémiához, amikor meghívták, mert az építészet ügyét akarta szolgálni, és nem látott okot arra, hogy egyik vagy másik akadémia építész tagjaival ne tudna bármikor együttműködni. – Ha az építészeti minőségnek érvényt lehet szerezni, akkor számomra nem szempont, hogy ez kinek a támogatásával történik – mondta. Őt elmondása szerint senki nem kérte, hogy foglaljon állást, „jöjjön elő a farbával”. Őszintén szólva azt sem igen tudja, mivel kellene előjönnie.

Makk Károly a kettős tagságot – Jankoviccsal ellentétben – problémának nevezte, de nem fejtette ki bővebben, hogy milyen problémát jelent ez szerinte a SZIMA számára. A kettős tagjaikat mindenesetre „csupa komoly képességű embernek” nevezte. Arra vonatkozólag sem vázolt fel részletes elképzelést, hogy milyen célokat szolgálna a SZIMA, ha a jelenleginél nagyobb költségvetéssel rendelkezne. Csupán a fiatal tehetségek támogatását, díjazását nevezte meg.

Ferencz Győző kiemelte, hogy a SZIMA semmilyen formában nem kíván részesülni a közhatalomból, „szimbolikus testületről” van szó. Többször felemlegette, hogy az MMA köztestületté válása mögött politikai akarat van, és hogy az MMA „ideológiai egységet” kíván létrehozni, közéleti érdeklődést és nemzeti elköteleződést is elvár a művészi minőség mellett.

Jankovics Marcell azt hangsúlyozta: tisztában van vele, hogy az MMA közpénzosztó szerepe felelősséggel jár; a támogatásokat úgy kell elosztani, hogy a társadalom elfogadja. Azt viszont visszautasította, hogy még 2013-ban is Fekete György 2011-es nyilatkozatait hozzák fel az MMA elleni érvként. Hozzátette: Fekete György elnézést kért, azóta pedig „nem nyilatkoznak, csak dolgoznak”. Többek között általuk szervezett konferenciákat, kiadványokat, portréfilmeket és a Műcsarnokban rendezett kiállítást említette példaként, és hozzátette: a Vigadót is úgy kell majd megtölteniük programokkal, hogy azok valóban érdekeljék a közönséget.