Courbet, Munkácsy, Tiziano? – szakmai körökből többféle vélekedésről érkezett hír a napokban, különösen azután, hogy több hírforrás is feltételezte: a kormány azt a Courbet-képet kívánja megvásárolni mintegy 4,5 milliárd forintnyi euróért, amely regénybe illő módon több évtized után bukkant fel a nyilvánosság előtt.
Az egykor Hatvany Ferenc gyűjteményébe tartozó Fehér harisnyás aktot 1944-ben egy bank trezorjában helyezték el, onnan számos más műalkotással együtt tűnt el, 1945-ben Berlinben bukkant fel újra, majd több mint ötven évvel később, 2007-ben egy szlovák műgyűjtő ajánlotta fel megvételre a Sotheby\'s-nek. 2008-ban a művet, amelyet 1945-ben állítólag egy szovjet katona adott át hálából egy pozsonyi orvosnak, már a Hatvany-örökösök adták kölcsön egy párizsi tárlatra. Egyes feltételezések szerint ez lenne az a műalkotás, amelyet a kormány a Szépművészeti Múzeum számára megvásárolt, illetve vásárolna, az Emberi Erőforrások Minisztériuma ugyanis mindaddig nem kíván nyilatkozni arról a műtárgyvásárlásról, amellyel kapcsolatban a vételár már megjelent egy minisztériumi beszámolóban, az azonban, hogy valóban a Courbet-műről lenne szó, információink szerint kizárt dolog.
Az összeg nyilvánvalóan többszöröse annak az árnak, amelybe a Debrecenben kiállított Munkácsy-trilógia egyik darabja kerülne. Ezek közül a képek közül a a Krisztus Pilátus előtt című mű bérleti szerződése júliusban lejár, s ha nem születik megoldás, az 5,5 millió kanadai dollár (1,1 milliárd forint) biztosítási értékű műremeket le kell akasztani a falról, és visszaszállítani Kanadába, tulajdonosához, a Hamilton Galériába.
Felmerülhet a trilógia másik darabja, a Pákh Imre műgyűjtő tulajdonában lévő Golgota megvásárlásának a kérdése is, hiszen a hírek szerint ennek a letéti szerződése is lejárt illetve hamarosan lejár, amit azonban a műgyűjtő éppen úgy nem kívánt kommentálni, mint azt a feltételezést, hogy a műre több vevő is jelentkezett, akikkel tárgyalásban áll. Ha fel is merülne a trilógia két darabjának a megvásárlása (a harmadik, az Ecce homo a magyar állam tulajdonában van), ezek ára külön-külön jóval a szóban forgó összeg alatt van, s valószínűleg együttesen sem közelíti meg azt.
Hasonló a helyzet azzal a kiváló Tiziano-képpel kapcsolatban, amely a Madonnát ábrázolja a kisdeddel és a Szent Pálként megjelenő donátorral. Ezt a művet Pintér Gyula vállalkozó vásárolta meg a Nagyházi Galéria aukcióján, s tartós letétben helyezte el a Szépművészeti Múzeumban, ahová tavaly néhány hónapos szünet után letétként újra visszakerült. A védett mű iránt többen is érdeklődtek, s bármikor újra elviheti, el is adhatja tulajdonosa, így a kép megvásárlása ugyancsak elsőrendű állami érdek lenne, ára azonban, mivel védett műként külföldre nem vihető, ugyancsak jóval a szóban forgó összeg alatt marad.
Marad tehát... maradnak a feltételezések, például a Seuso-kinccsel kapcsolatban, amelynek Pelso felirata is valószínűsítheti, hogy az egykori Pannóniában készült, s amelyet Magyarországról csempésztek ki. Ennek értéke tulajdonképpen felbecsülhetetlen. De ott, ahol üzletről van szó, minden lehetséges.
