Csak én tudok örülni?

A JAK-elnök FISZ-könyve gesztus, amit a mindennapokból hiányolunk. De lehet, hogy ennek csak én tudok örülni.

Pion István
2014. 02. 13. 7:12
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az van, hogy Gaborják Ádám olyan, mint a kötete – ezt a szerző állította önmagáról, és egyben a Megtalált helyed című könyvéről, amelyet múlt héten mutattak be a Nyitott Műhelyben. Az azóta eltelt idő alatt sorban jöttek a nagyon is pozitív tudósítások: a Schein Gáborral és az ő kérdéseivel fűszerezett könyvbemutatót mindannyian hallgattuk volna még, de a rutin jókor lépett be a beszélgetésbe, tudták ugyanis, hogy időben abba kell hagyni, hiszen a hiányérzet, amely ilyenkor úrrá lesz a közönségen, csak további érdeklődésre és olvasásra sarkallhat. Még akkor is így van ez, ha sem Gaborják, sem Schein nem az élőszó mestere, maguk is megjegyezték, hogy beszélgetésük ebből a szempontból inkább vicces. S hogy miért is olyan Gaborják Ádám, mint ez az irodalmi kritikákat és tanulmányokat, sőt esszéket is tartalmazó kötet, arról a könyv mint tárgy beszélhet a legtöbbet.

Az van, hogy a fehér alapon fekete betűs papírhalmaz helyett a Megtalált helyed a grafika, a tipográfia és minden egyéb külsőség szempontjából valóban olyan könyvtárgy, amely merészen szakít a kritikákat, tanulmányokat és esszéket tartalmazó kötetek unalmas hagyományával, és mer kidolgozott lenni, mer színes lenni, mer változatos lenni, egyszerűen: mer szép lenni. Amikor én megvásároltam, egy regényt és egy verseskötetet pakoltam mellé. Szívderítő volt konstatálni, hogy mindhárom könyv borítójának központi színe a piros, s hogy végül is egy kritikákat tartalmazó kötet jobban néz ki, mint a másik kettő. Schein Gábor is ezzel kezdte a beszélgetést, és innen jutottak el oda, hogy ez a könyv olyan, mint Gaborják Ádám. De nem az van, hogy csupán a grafika és a tipográfia érdekes ebben a történetben.

Hanem az van, hogy a színes és újszerű csomagolás ugyanilyen színes és újszerű belsőt takar: Gaborják Ádám határokat feszeget, érdeklődésének középpontjában a populáris és a magas kultúra metszéspontjai állnak, elindulva egy bécsi fitneszterem plakátjának reklámszlogenjétől („Quo vadis Fitness?”), eljutva a kortárs magyar irodalom fiatal képviselőinek testproblematikájáig. Mert a másik középpont a test: a test elkészítése a sporttól a csonkolásig és ezek legkülönbözőbb közvetítői közegekben való megjelenéséig. De ez a fokozott érdeklődés részemről még tovább is fokozható, ha a külsőségeken és belsőségeken kívül utánanézünk kicsit a könyv megjelenésének is. Mert Gaborják Ádám a József Attila Kör (JAK) elnöke, és nem az van, hogy a JAK adta ki a kötetét.

Hanem az van, hogy a Megtalált helyed kiadója a Pluralica és a Fiatal Írók Szövetsége (FISZ). És ez a nagyon is pozitív tudósításokból valahogy rendre kimaradt. Már hogy a FISZ meg a JAK így tulajdonképpen együtt. Pedig ha szeretjük az irodalmat saját kontextusán kívül is változásra ösztönzőnek látni, akkor a kvázi kultúrpolitikai sikernek is örülnünk kellene. Mert a könyvnek az ilyen fúziós formában való megjelenése: gesztus és siker. Olyan gesztus, amit a mindennapokból hiányolunk. De ne olyan siker legyen már, aminek csak én tudok örülni.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.