Díjesélyes magyar melegdráma Berlinben

Császi Ádám Viharsarok című alkotását díjesélyesként is emlegetik a Berlinalén.

Már bejárta a világsajtót Jancsó Miklós halálának a híre, de megemlékezésekben, méltatásokban azóta sincs hiány. Legutóbb a Berlinalén rótták le a rendező előtt a tiszteletüket a filmesek, ahol levetítették a Magyarország 2011 című szkeccsfilmet, az utolsó alkotást, amelyben Jancsó rendezőként részt vett, s amely korábban szerepelt a fesztivál programjában.

A Berlinale ugyancsak tiszteleg a napokban elhunyt Philip Seymour Hoffman és Maximilian Schell munkássága előtt: előbbi emlékére kedden vetítették az Oscarral jutalmazott alakítását, a Capote-t, utóbbiról pedig vasárnap emlékeztek meg a Meine Schwester Maria (My Sister Maria) című portréfilmmel, amelyben a színész a testvérével, Mariával való kapcsolatáról beszél.

Akármennyire készült az ember A nimfomániás 1. részének hosszabb, azaz a rendező ambíciónak megfelelően kendőzetlenebb változatára és a botrányra, mégis sikerült meglepetést okoznia a dán film bemutatójának. Egyrészt a vörös szőnyegen némiképp váratlanul megjelent a rendező Lars von Trier, aki egy „Versenyszekció: Persona Non Grata” feliratú pólóban pózolt rövid ideig, majd lelépett a színről, s ezzel végső soron nem törte meg a sajtóval szembeni szilencium fogadalmát.

Másrészt az egyik szereplő, az amerikai Shia LaBeouf (nyitóképünkön) egy Nem vagyok már híres feliratú papírzacskóval a fején pózolt a fotófal előtt, majd a sajtótájékoztatón váratlanul távozott, miután az egykori focistát, Eric Cantonát idézte, aki 1995-ben botrányba keveredett a sajtóban – csakúgy, mint most LaBeouf, akit a minap vádoltak meg egy rövidfilmje kapcsán plágiummal.

Von Trier filmje, A nimfomániás 1. részének versenyen kívüli vetítése nagy sikert aratott, a több szexualitással megspékelt két és fél órában kétségtelenül több jött át a rendező nagyszabású ambícióiból, mint a rövidebb moziváltozatból.

A George Clooney rendezte Műkincsvadászok ezzel szemben kínos fiaskó lett, hiába a sok hollywoodi sztár, a második világháborúban szerveződő szövetséges műkincsvédő egylet didaktikus és modoros kalandjai sok jót nem tartogatnak. Az Oscar-díjas Clooney ennek ellenére a legnagyobb sztár volt eddig a német fővárosban, mind a sajtó, mind a közönség a színész-rendező lábai előtt hevert.

A versenyen kívül vetített mozi ugyanakkor az esélyeknek nem kavar be, a bukmékerek szerint továbbra is az amerikai Richard Linklater Boyhood című filmje a favorit, az eddig bemutatott versenyfilmek esélyessége pedig egytől egyig csökkent vetítésük után.

Az egyik legérdekesebb vállalkozás eddig a német Kreuzweg (Keresztút) című alkotás volt, amelyben a rendező Dietrich Brüggemann statikus beállításokban és 14 fejezetben számol be egy fundamentalista katolikus család 14 éves gyerekének drámájáról – Krisztus keresztre feszítésének 14 stációja alapján. A film szélsőségesen megosztó volt: a legtöbben erről az alkotásról mentek ki eddig, de érdekes módon az egyik legnagyobb tapsot is ez a film kapta, amelyben a kislány feláldozza magát négyéves kistestvére gyógyulása kedvéért.

Szerette a sajtó a ’71 című alkotást, amely Belfastban játszódik és az északír konfliktus legkeményebb időszakát idézi fel naturalista képsorokkal és egy első bevetésén hátrahagyott katona kálváriájával. A brit fiatal közlegény szemszögéből bemutatott események elsősorban az északír problémakör erőszakának értelmetlenségére és szövevényes korruptságára igyekszik felhívni a figyelmet.Nem volt botrány a magyar versenyfilm, a Panoráma szekcióban bemutatott Viharsarok szombati sajtótájékoztatóján, valamint a film vetítésén sem. Az elsőfilmes rendező, Császi Ádám úgy fogalmazott a homoszexuális férfiak kapcsolatát alföldi közegbe helyező játékfilmjéről, hogy folyamatos társadalmi diskurzust kell folytatni a másságról. Császi hozzátette, a film története egy bűnügyi híren alapul, és az eset mögött lehetséges homoszexuális indíték áll, és elvezet a belsővé tett homofóbia és diszkrimináció teljes poklába. Elmondása szerint a Viharsarok elkészítéséhez azért fogott hozzá, mert úgy érezte, beszélni kell a hírből kibontakozó társadalmi problémákról. Ez a történet nem ismétlődhet meg – és szavai szó szerint egyeznek Fliegauf Bence Csak a szél című alkotása kapcsán szintén Berlinben elhangzottakkal.

A film nemzetközi fogadtatása kapcsán a Cineuropa internetes filmszaklap úgy fogalmazott, a Viharsaroknak jó esélye van a legjobb melegtémájú filmnek járó Teddy-díj elnyerésére. A Berliner Zeitung kritikusa kiemelte, hogy az alkotás „az elnyomott homoszexualitás és a homoszexuálisok elleni halálos gyűlölet rettenetes logikáját” ábrázolja, amely „nem csak az állítólagosan elmaradott és fasisztoid Kelet-Európában” mutatkozik meg. A The Hollywood Reporter amerikai szaklap szerint a film buja dráma, amely egyenlő arányban adagolja a gyengédséget és a szomorúságot.

A Viharsarok egy Németországban légióskodó fiatal profi labdarúgóról szól, aki hivatást és nemi identitást keresve bonyolódik bele egy szerelmi háromszögbe két másik férfival egy alföldi kistelepülésen. A Viharsarok mellett már vetítették a rövidfilmes versenyben Bucsi Réka Symphony no. 42-jét is. A 64. Berlinale vasárnap zárul, de addig még mások mellett Claudia Llosa, Richard Linklater és Alain Resnais filmje is látható lesz a versenyprogramban.