A vasárnapig tartó rendezvény legnagyobb érdeklődéssel kísért fénypontja a teljesen csokoládéból készült ruhaköltemények bemutatója volt. A rombuszalakú, hártyavékony csokoládélemezkékből összeállított felsőtől a csokoládékalapig, sőt a manökenek hátán viselt csokoládétegezből az ég felé mutató tucatnyi csokoládényílig volt minden. Bemutatták mindazt, amit a csokoládégyártás mellé a divattervezést is programjukba vett neves cégek szem- és ízlelőbimbó-kápráztatásra készítettek.
Jó néhány nagy nevű csokoládégyártó cég tandemben vett részt egy-egy nevesebb, a csokoládéművészetek területén már nagyot alkotó külföldi csokoládégyártó művésszel. A Leonidas is így szerepelt, amely a Godiva, a Neuhaus, valamint a náluk kisebb, de a kézművességre nagyobb súlyt fektető Marcolini mellett az egyik élvonalbeli belga csokoládégyártó, ők Jean-Luc Decluzeau-val társultak. Utóbbi monumentális csokoládészobrairól lett híres, többek között a 2012-ben Párizsban kiállított mexikói azték Quetzalcoatl „Csokoládéisten” szobrával.
A Fairtrade Max Havelaar cég promóciójában pedig azt hirdette, mennyire a tisztességes kereskedelem híve, és nem a szegény termelők kizsákmányolója, miközben szigorú minőségellenőrzési rendszert működtet a csokoládé készítésének teljes folyamatában, kezdve a kakaóbab leszedésétől egészen a késztermékek tárolásáig. A világszintű csokoládégyártásban nem annyira járatosak pedig megtanulhatták azt is, mi a különbség a három alapfajta csokoládébab, a Criollo, a Forastero és a Trinitario között, és hogy az első miért a legritkább és a legdrágább, akár a kávék frontján a jamaikai Kék-hegységből származó kávébab.
A standokat egyáltalában nem csak a nagy cégek uralták, hanem igen sok kis kézműves társaság is felvonultatta csokoládéit. Ők nemcsak nevük megismertetéséért jöttek el, hanem azért is, mert a látogatóktól komoly rendelési tételeket reméltek, amíg a nagy nevek inkább imázsuk ápolása miatt vettek részt a nagy gálán.
Noha a belgák a világ élvonalába tartozó csokoládégyártók, a fogyasztásban csak másodikak a svájciak mögött: előbbiek 9 kiló csokoládét esznek évente, utóbbiak messze többet, 12 kilót. A franciák a maguk 7 kilójával már közelítenek a világ csokoládéfogyasztó országainak középmezőnyéhez.
