A műhely az ezredfordulón került a textilmúzeumba, amely 2012-ig kiállította a manufaktúra gépeit. A műhelyet a múzeum utóda, a Goldberger Textilipari Gyűjtemény most tartós letétbe adta a tamási helytörténeti gyűjteménynek azzal a feltétellel, hogy kiállításon bemutatják a Tolna megyei városban – mondta az MTI-nek Népessy Noémi, az óbudai gyűjtemény igazgatója.
Tamásiban az 1920-as évektől 1980-ig működött Rittinger Ferenc tutyikészítő műhelye, de a család vállalkozása a 19. századra nyúlik vissza – mondta a mester fia, akit szintén Rittinger Ferencnek hívnak. Dédapja, az ófalui Rittinger János 1868-ban kezdte a szakmát mint harisnyakötő az Osztrák-Magyar Monarchia közös hadseregében, majd lett önálló iparos.
A népszerű lábbelihez használt posztót szintén a tamási műhelyben állították elő; a jellemzően sváb viselethez tartozó pacskert vagy tutyit a 1940–50-es években díszítették, később a cifra tutyit felváltotta az egyszínű, zöld, piros, lila lábbeli. A tamási műhely termékeit keresték a Felvidéken és Horvátországban is – jegyezte meg Rittinger Ferenc.
A családi hagyomány szerint a műhely gépei a 19. században Ausztriából érkeztek, s megtalálható köztük egy a 19-20. század fordulóján készült, az ipari forradalom korát idéző Fonó Jenny típusú szövőgép is.
Miskolczi Zoltánné, a tamási könyvtár és helytörténeti gyűjtemény vezetője arról számolt be, hogy a gépeket, valamint a gyártás folyamatát bemutató makettet a tervek szerint az egykori tamási bíróság épületében állítják majd ki.
