A monumentális, késő gótikus alkotás 1944 óta a múzeum raktáraiban pihent romos állapotban. Noha restaurálása azonnal megkezdődött, a hetven éve tartó folyamatot másfél éve a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria (MNG) egyesítése gyorsította fel – mondta el az MNG főigazgatója.
Baán László szerint az újraegyesítés előtt sokan aggódtak, hogy az hosszú időre elodázná, akár el is lehetetlenítené a műtárgy restaurálását. „Éppen az ellenkezője történt: újraszerveztük a munkafolyamatokat, így a főoltár mára ismét bemutatható állapotba került. Dabrónaki Béla személyében sikerült megnyernünk egy sztárrestaurátort, konzulensnek pedig Manfred Kollert, a korszak egyik legnagyobb szaktekintélyét” – tette hozzá.
Baán László emlékeztetett arra, hogy a főoltárt a barokk időszakban egyszer már restaurálták, de korántsem abban a minőségben, ahogy az annak idején létrejött, így az a szakmai döntés született, hogy a barokk átfestéseket eltávolítják, és visszaállítják a késő gótikus állapotot.
A munkában a gótikus csipkézetű oromzat és a mozgó szárnyak helyreállítása van még hátra, ezek a főoltár legsúlyosabban károsodott részei. A főigazgató elmondása szerint már az eddigi részek restaurálása során megszületett az a „finom és szakmailag is érvényes kompromisszum”, miszerint a megsemmisült részleteket a minél teljesebb élmény elérésével, de hamisítás nélkül adják vissza, színbeli eltéréssel. A munka a tervek szerint 2015 őszére elkészül.
Török Gyöngyi művészettörténész elmondta, hogy a főoltár bizonyos darabjait külön-külön már bemutatták az elmúlt évtizedekben, ezek azonban magukban nem tudták érzékeltetni az egész remekmű monumentalitását. Az oltár jelenlegi magassága 410, szélessége 660 cm. A még restaurálás alatt álló oromzattal együtt magassága meg fogja közelíteni a 7 métert, eredeti magassága pedig 11 méter körül lehetett.
A főoltár építése még Hunyadi Mátyás uralkodásának idején, 1490 körül kezdődhetett, és a mű 1516-ra készülhetett el; életnagyságúnál nagyobb szoboralakjai között feltűnik a templom névadója, Keresztelő Szent János, a táblaképek pedig a Hiszekegy sorait illusztrálják. Az alkotó mesterek neve nem maradt fenn, de magas színvonalú munkájukból egyértelműen sziléziai és lengyelországi kapcsolatokra lehet következtetni – árulta el Török Gyöngyi.
Manfred Koller arról szólt, hogy egy hasonló nagyságú műalkotás létrehozatala komoly anyagi áldozatokat kívánt a középkori megrendelőktől, akik többnyire a lelki üdvükért aggódó, tehetős városi polgárok voltak.
„Valósághű szobraival és képeivel a főoltár adatok bőségét nyújtotta a szemlélőknek, akik ezzel könnyen azonosulhattak. Az MNG restaurátorai ezt az üzenetet ma újra megszólaltatták” – hívta fel a figyelmet az Osztrák Műemléki Felügyelőség restaurátor műhelyének egykori igazgatója.
Baán László a távirati iroda kérdésére elmondta, már zajlik az úgynevezett kis gótika gyűjteményi egység átépítése is; a bensőségesebb táblaképek, szobrok kiállítóhelye néhány hónap múlva teljesen újraformált térszerkezetben és koncepcióval nyílik meg a közönség előtt.
