Az van, hogy a popzene közéletisége is kezdi átlépni a szélesebb nyilvánosság határait, nem is olyan sokkal azután, hogy a költészetben is nagyobb teret kapott ez a tematika. Csak fel kell villantani néhány emléket, és már tisztába is kerülünk a történtekkel. A két évvel ezelőtt megjelent Édes hazám című versantológia hívta fel leginkább a figyelmet arra, hogy létezik ugyan közéleti költészet, de az valahol eddig a partvonalon pihent, viszont íme, itt egy hatalmas csokor a rendszerváltás óta eltelt időből, lehet szemezgetni belőle. Új életre keltek olyan alkotások, amilyeneket addig leginkább a nem létező kategóriába soroltak – úgy, ahogy az egy rendes elefántcsonttorony lakóihoz illik.
Az van, hogy ezzel párhuzamosan a rap és a hiphop zenei műfaja is valamelyest erőre kapott („a rap is pop”), a szintúgy régóta partvonalon dekkoló szcénát is egyre nagyobb népszerűség vette körül. Nyers őszintesége kifejezetten alkalmassá teszi arra, hogy így történjen, hiszen tényleg jól áll neki a közéletiség, ami először nyilván a lecsúszott rétegek problémáinak felkarolását jelentette, aztán egyre szélesedett a kör, és ma már vastagon politizálnak is a rapperek a szövegeikben. De hát nem csak a rapperek ilyenek, hanem szinte minden underground zenei műfaj, de hát most éppen ezen a műfajon van a sor. Hogy éppen rajtuk, annak viszont van egy olyan szála, amely visszavezet a költészethez. Mert nem az van, hogy valahogy visszakanyarodtak a nyolcvanas évek magyar alternatív zenéjéhez.
Hanem az van, hogy mindeközben megjelent a slam poetry műfaja Magyarországon, amelyben szerencsés módon találkoztak egymással többek között a rap és a költészet képviselői is. Persze ezeken kívül a szobafestők és a multialkalmazottak is, de mégis ez a két réteg lett a leghangsúlyosabb a slamen belül, ami egészen addig volt így, amíg meg nem jelent a költőkön és szobafestőkön felüli puszta slammer, aki már nem aggatna más jelzőt magára, csak ezt. (Közben halkan súgom, hogy tulajdonképpen már a nyolcvanas évek magyar alternatívjai is a slamhez nyúlnak, most éppen Pajor Tamás és az Amen zenekar teszi.) Nyilván aztán ez odáig ment, hogy ennek az egésznek sikeresen teret adott az MR2 Petőfi Rádió, hiszen a szerkesztői attitűd bőven engedett teret. Viszont nem az van, hogy itt aztán elérte csúcspontját a történet, és mindenki boldog.
