Méltó emlékezés a kommunizmus áldozataira

A berni követ ismét egy príma tévéfilm, amelyben újra remekel Kulka János. Avagy mi történt 1958-ban Bernben?

Az elmúlt három évben jobbnál jobb hírek érkeznek a magyar tévéfilmkészítés háza tájékáról. Korábban szinte teljesen eltűnt ez a tévés forma, amely a mozifilmhez képest lényegesen kevesebb pénzből készül, megfelelő kreativitással, tehetséggel és jó színészekkel azonban sikerülhet maradandót alkotni a kis képernyőre is.

Korábban már beszámoltunk A vizsga sikeréről, ősszel szó esett a Szabadság, különjáratról is, s most A berni követ ismét bizonyítja, hogy virágzik a tévéfilmkészítés. A három filmben több közös nevező van: mindhárom a Kádár-rendszerben játszódó, valós alapokon nyugvó, de fikciós darab, nívós tévéfilmek számos mozis megoldással, jó történetekkel, hiteles alakításokkal. Történetesen mindhárom forgatókönyvét a korba magát beleásó Köbli Norbert írta, a tematikai egyezés mellett azonban nincsen kényelmetlen önismétlés.

A tegnap este a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából a közszolgálati csatornán vetített A berni követ újfent bizonyítja, hogy lehet és kell is bízni és áldozni a kis formára. Ezúttal Szász Attila kalauzolt minket 1958-ban, Nagy Imre kivégzése után két hónappal Svájcba, ahol a magyar nagykövetségre két magyar emigráns hatolt be fegyverrel, túszul ejtve a magyar nagykövetet. Akciójuk kudarcot vallott, és a nagykövet is megúszta a túszakciót, de az ügy így is a nemzetközi érdeklődés középpontjába került.

Keveset tudunk a pontos történésekről, s ezt A berni követ már a film elején igyekszik is leszögezni, hozzátéve, hogy a sztori keret egy fikciós alkotáshoz, amelynek lehet, hogy van köze a valós eseményekhez, lehet, hogy nem. Igazából mindegy is, a szituáció kölcsönvétele egy jó filmhez bármikor megengedett, s itt az alkotói fantáziára maradt a lehetőség, hogy a két túszejtő motivációit, a nagykövettel való kapcsolatukat megismerjük.A berni követ egyféle válasszal él, nem muszáj elhinni, de a korhoz és politikai helyzethez képest hihető variációt villant fel, s ennél többre itt nem is volt szükség.

Szász nagyon okosan Kulka Jánosra bízza magát, aki immár sokadszor adja tudása javát, s egy olyan nagyköveti alakítással rukkol elő, amelyben a diplomata mellett a hús-vér embert is megismerjük. A film atmoszférateremtése példás, a film elején külsőkkel alapozzák meg a hangulatunkat, a régi Mercedes, a népköztársasági címer jó időmérők.

A berni követ eztán zömmel a belsőkben játszódik, itt érezhető a tévéfilm mivolta az alkotásnak, de ebben az esetben ez cseppet sem volt zavaró, mert ez volt az alkotói vállalás. A film képi világa, beállításai, ritmusa ugyanakkor egy jó film benyomását keltették mindenféle előtag nélkül. A berni követ ugyanis pedánsan és szakmailag kiforrottan elkészített munka, amelyben Kulka mellett Szabó Kimmel Tamás és Kádas József játssza a főszerepeket, de a show-t egyértelműen Kulka viszi el. Neki köszönhetően mindvégig érdekes és feszült marad a hetvenperces tévéfilm, és bár a kommunizmus korában nem a szabad hajdúknak állt a vásár, így a lázadók kudarca sejthető, mégis úgy kanyarodunk a lezárásra, hogy őszintén érdeklődve várjuk a fejleményeket.

A berni követ nem olyan jó, mint A vizsga, és a Szabadság, különjárat, de így is tökéletes kedd esti szórakozást nyújtott a képernyők előtt, sőt mi több, tartalmas időtöltést biztosított. A Coming out és a Megdönteni Hajnal Tímeát sikert hozott a mozikba, most A berni követ a tévében folytatja az elismerések sorát. Jó látni, hogy az elmúlt évek apatikus állapota után a magyar mozgókép erőtől duzzadó magabiztossággal kezdi el visszaszerezni a nézőit. Kis képernyőn és nagy vásznon egyaránt! Várjuk a további hasonlóan kellemes és üde élményeket!