Mengele doktor házhoz jön

A doktor–beteg viszony alapja a bizalom. De mi van, ha a legközelebbi orvos a környéken egy náci szörny?

Mivel a volt náci háborús bűnösök – szemben a finn Iron Sky című filmes buggyant, agyament ötletével – nem a Hold sötétebbik oldalán húzták meg magukat, hanem  a világ különböző pontjain, mindenekelőtt – valószínűleg ebben a rezsikímélő klíma mellett a helyi német kisebbségek jelentős száma is szerepet játszhatott – Latin-Amerikában, könnyen előfordulhatott, hogy az átlagember is összefusson velük a leghétköznapibb helyzetekben. És persze naivitás lenne azt hinni, hogy az óhazától távol élő német közösséget érintetlenül hagyta volna a nemzetszocializmus eszmeisége.

Lucía Puenzo filmjét megnézve az ember némi megkönnyebbüléssel gondol az internetes keresés áldásaira, hiszen a filmbéli Enzo családja effajta kényelem híján szinte a filmidő legvégéig nem lehet biztos abban, hogy ki is a megnyerő külsejű német úriember, aki oly feltűnő érdeklődést árul el a család egészsége iránt – igaz, őt elsősorban a német–spanyol família kínálta genetikai koktél hozza izgalomba. Különösen a legidősebb gyerek, a növekedési problémákkal küzdő Lilith kelti fel a titokzatos idegen érdeklődését, aki először a család útitársául szegődik, majd a frissen megnyitott családi szálló első vendége lesz, ám hamarosan a születendő ikrekkel kapcsolatban is hasonló odafigyelést árul el.

Mivel Mengele alakja és bujkálásának szomorú tanulságai (Eichmann-nal ellentétben nem sikerült elkapni és felelősségre vonni) több irodalmi szöveget és filmet ihlettek, a néző jó eséllyel már a film elején sejti azt, amire legkorábban a német kisebbségi iskolában fotósként dolgozó női Moszad-ügynök jön rá a vásznon: az egyik leggyűlöltebb háborús bűnös érkezett a festői környékre. Hogy a vonzó és az egyik tanártársával visszafogottan flörtölő nő nem veri rögtön nagydobra a felháborító tényt, annak elég praktikus oka van: a már sokat emlegetett német közösség egy része tud erről a tényről, és nagy örömmel veszi tudomásul, és feltehetőleg a többségnek sem lenne komolyabb kifogása a világ szemében gyűlölt és megvetett vendég személyével szemben.

Törékeny idill

Fotó: Vertigo Média

A német doktor visszafogottságában is drámai módon mutatja be, mennyire kiszolgáltatott az ember a megszállottak manipulációjának, milyen könnyen érvényesül a lelki terror a közösségeken belül és mennyire könnyen uralkodik a hallgatólagos megegyezés a múlt értelmezését illetően. Túlzás lenne azt állítani, hogy A német doktor felkavaró vagy maradandó film, aminek legfőbb oka az, mert maguk a karakterek nem válnak igazán hús-vér figurákká, még a kis Lilith esetében is felemás a végeredmény, pedig a film azt az ígéretet hordozza a legelején, hogy az ő gyermeki szempontján keresztül bontakozik ki majd előttünk ez a több szempontból is nagyon tanulságos és rémisztő történet. Ígéretes lehetőség marad jobbára a saját múltját épphogy csak takargató helyi német közösség bemutatása is, annak ellenére, hogy ez a hallgatag, de nagyon is öntudatos összezárás és dacszövetség a múlttal szinte félelmetesebb, mint az inkább megszállott porszívóügynöknek, mint náci szörnynek mutatkozó német doktor ténykedése.

De épp ez a hasonlat rejti a gonosz sokat emlegetett banalitásának titkát: ahogy a ravasz porszívóügynök, úgy Mengele is tudja, hogyan kell finoman kiporciózni a meggyőzés és befolyásolás pszichológiai módszereit és nyomás alatt tartani vendéglátóit. Ennek érdekében a kedvességtől a hízelgésen át a nyílt fenyegetésig számos érzelmi eszközt bevet – többek között tömegtermelésre állítja át és egyúttal „árjásítja” a családfő kézműves módszerekkel működő babaműkészítő műhelyét. És valószínűleg ez a jelentéktelenség – dühöngő náci őrült helyett egy visszafogott úriembert ismerhettek meg benne a vendéglátói – segített Mengelének abban, hogy mire a közösség nem vele rokonszenvező része és az üldözői nagy nehezen ráébred a szörnyű igazságra, már továbbálljon.

A történelmi filmdrámák esetében ma már szinte kötelező fakóan esztétizáló és elegáns képi világú film tisztes iparosmunka, mely elsősorban témája és nem emlékezetes pillanatai miatt érdemes a figyelemre, bár a rendezőnek helyenként kétségkívül sikerült sajátos atmoszférát teremtenie. És persze azok számára is ajánlott, akik szeretnék Natalia „Vad Angyal” Oreirót megcsodálni a német anyuka szerepében.