Csütörtökön és pénteken Gimesy Péter művészettörténész, szombaton Albrecht Zsófia művészettörténész vezetésével lehet megismerni Munkácsy alkotásait, vasárnap Munkácsy 170 címmel Bakó Zsuzsanna művészettörténész tart előadást. A tárlatvezetéseken a kiállításra váltott belépőjeggyel a részvétel ingyenes.
Munkácsy Mihály a magyar nemzeti művészet korszakos jelentőségű mestere. Első fontos képe az Ásító inas, amely gazdag lélekrajzával, világítási kontrasztjaival jelezte a művész fejlődésének irányát. A világsikert meghozó Siralomház 1869-ben született, ezt követték más realista, népies képei: a Részeges férj hazatérése, a Tépéscsinálók, az Éjjeli csavargók, a Búcsúzkodás, a Köpülő asszony és a Zálogház.
Párizsba költözése és Marches báró özvegyével kötött házassága után elfordult a kritikai realizmustól és az eklektika felé tért el. Milton című festménye a párizsi világkiállítás nagy aranyérmét nyerte el, ezután születtek nagy vallásos témájú vásznai: a Krisztus Pilátus előtt és a Golgota. Jézus-trilógiájának befejező darabját, az Ecce homót 1895-ben festette.
Tájképstílusa az 1880-as években teljesedett ki. A Sötét utca, a Rőzsehordó nő, a Poros út, a Séta az erdőben, a Tájkép folyóval barbizoni hatású, plein air-képei festészetének egyik csúcsát jelentik. Honfoglalás-freskója az Országházban (1893) már akadémikus vonásokat mutat, a Sztrájk című képében pedig ismét visszatért plebejus korszakának realizmusához.
