Nem egyszerűen iskolatörténet, hanem egy közösség, egy család története az, ami száz év alatt a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium falai között történt – mondta a keddi könyvbemutatón az intézmény igazgatója, Barlay Bence. Az iskola része volt Szentimreváros történetének, és a magyar történelemnek is. Az, hogy a megpróbáltatások ellenére fennmaradt, és ötvenéves Csipkerózsika-álom után újra egyházi intézményként működhet, ennek a közösségi összefogásnak az erejét bizonyítja Barlay Bence szerint. Dékány Á. Sixtus zirci apát is azt hangsúlyozta: minden próbatétel a javára vált ennek a közösségnek. A század közepén a rend feloszlatása, az iskola megszűnése keserűséget okozott, de éppen ezért ma sokkal többet jelent az újjászületett intézmény. Az apát azt mondta: jó tudni, hogy a társadalom és a politika is meglátja ebben az összetartó közösségben az értéket, és azt, hogy az ilyen közösség a társadalom bástyája lehet. A könyvbemutatón jelen volt Prőhle Gergely államtitkár, az iskola volt diákja, Rétvári Bence és Simicskó István államtitkárok, a kerület országgyűlési képviselői és Hoffmann Tamás, Újbuda polgármestere. A könyv megjelentetését Újbuda önkormányzata támogatta. A polgármester is írt előszót a kötethez, ebben az áll: büszkék az iskolára, mert az a XI. kerület, Lágymányos és Szentimreváros polgári értékrendjéhez, kultúrájához szorosan hozzátartozik. A könyvbemutató beszélgetésen volt diákok és a kötet szerkesztői, szerzői idézték fel az emlékeiket. A beszélgetést a Magyar Nemzet újságírója, Szerdahelyi Csongor moderálta.
Az iskola 1948-as államosítása és a ciszterci rend működésének betiltása után József Attila Gimnázium néven folytatta működését az iskola. Prőhle Gergely államtitkár, aki a nyolcvanas években érettségizett itt, örömét fejezte ki, hogy a ciszterciek azokat az éveket is a saját hagyományukhoz számítják, amikor József Attila Gimnáziumként működött az iskola. „A mindenséggel mérd magad!” József Attila-i parancsa, úgy vélte, egyébként sem áll távol a kereszténység gondolatvilágától. Prőhle szerint a múlt rendszer évtizedeiben a ciszterciek öröksége is mindvégig része volt Szentimrevárosnak. Az iskolában visszaemlékezése szerint „nagyon erős, nem kimondott, de megélt kereszténység” volt jellemző a szocializmus éveiben is. Az ellentmondásos légkörre saját történelemérettségijét hozta példaként, amikor a vizsgán párthatározatok ismertetése volt az A tétele, és ehhez B tételként a kereszténység tartozott. Párdányi Miklós volt igazgató, a kötet szakmai lektora, aki 1959-ben került ide diákként, később pedig tanárként jött vissza, szintén ellentmondásosnak nevezte a „József Attilá-s” időket, ám szerinte is sok elpusztíthatatlanul ciszterci eredetű volt az iskola életében, szellemiségében, amit ő csak úgy hívott: „a gránit”. Az igazgató, aki egyébként az Európa Kaszkadőr Liga tiszteletbeli elnöke, 1992-től József Attila Gimnáziumként, 1997-től újjászervezett ciszterci gimnáziumként vezette az iskolát nyugdíjazásáig.
Az államosítás után József Attila Gimnáziumként szereplő Budai Ciszterci Szent Imre Gimnáziumba járt Latinovits Zoltán, akit Bajor Gizi fedezett fel egy iskolai műsor alkalmával, ugyanabban a díszteremben, ahol most a könyvbemutatót tartották. Visontai Józsefnek, a kötet egyik szerkesztőjének, aki szintén részt vett a beszélgetésen, a színészóriás volt a cserkészvezetője. De itt érettségizett Maár Gyula és Várkonyi Zoltán is, az írók közül pedig például Vajda Miklós író-műfordító – egyébként Latinovits Zoltán osztálytársaként. És itt alapította érettségire való készülés közben az indiánozást Cseh Tamás, aki tavaly kapott szobrot a XI. kerületben. Itt végzett számos akadémikus – például a beszélgetésen is jelen lévő Hámori József biológus –, orvosok – köztük Czeiczel Endre orvos-genetikus, Réthelyi Miklós orvos, anatómus, korábbi emberierőforrás-miniszter – és közgazdászok. Mint Barlay Bence igazgató kiemelte, a Szent Imre története nemcsak iskolatörténetet, hanem része Szentimreváros történetének és a magyar történelemnek is. Ehhez hozzátartoznak olyan tragikus mozzanatok is, mint például Czermann Lajos 1946-ban érettségizett ciszterci diák, ′56-os mártír búcsúlevele, amely szintén bekerült a kötetbe. Egy Budaörsön tartott spontán beszéd miatt ítélték halálra. Ide járt mások mellett Schwéger Tamás is, aki a Móricz Zsigmond körtéri forradalmárok parancsnoka volt, és a forradalom után sikerült külföldre menekülnie. Róla Rétvári Bence államtitkár írt méltatást a kötetbe.
