Újra színre lép a Nagy Generáció

Török Ádám Óbudán exkluzív blues-rock klubot létesített, ahol a Nagy Generáció zenészei is fellépnek.

− Míg a jórészt nyugdíjas korba érkezett zenész korosztályt tőlünk nyugatabbra vagy az óceánon túl kellő megbecsülés és tisztelet övezi, fellépési lehetőségeik nálunk meglehetősen beszűkültek. Magyar sajátosság ez?
− A „nagy generáció” akkori és mai sztárjai manapság is tudnak dolgozni, gondolok itt Zoránra vagy a tavaly kerek évfordulóját ünneplő Skorpióra. Egy részük a divattrend változása, valamint a közönség létszámának és a fellépti díjak megcsappanása következtében csak ritkán hajlandó közönség elé lépni. Ha mégis, kizárólag akkor teszi, ha megfelelő szponzorációs háttér áll rendelkezésére. Egyik probléma, hogy rangon alulinak tartják a kis bulikat, nagy koncerteket viszont egyre nehezebb csinálni. Ők máig a régi idők, a hőskor bűvöletében élnek, s nem képesek szembenézni azzal, hogy megváltozott a világ. A másik problémát a média egysíkúsága jelenti. Mintha a szakemberek elfeledkeztek volna az egykori sztárokról, azokról a muzsikusokról, akik a műfaj úttörőinek számítanak. Mára elfogyott a médiafelület, ahol ezek a zenészek megjelenhetnek, a fiatalabb korosztályból sokan nem is ismernek bennünket. Hiszen a kereskedelmi televíziók a saját felfedezettjeikkel vannak elfoglalva, a rádiók pedig csak fiataloknak szóló muzsikát propagálják. Egyedül a közszolgálati televízió sugárzott a retrófelvételek közül néhányat.
Amerikában ez másképp van. Tematikus adások keretein belül, különböző sztárok tolmácsolásában jelenik meg az adott műfaj, mindenki kedvére válogathat közülük. Erre nálunk is lenne igény.

− A kereskedelmi televíziók különböző tehetségkutató vetélkedői futószalagon szállítják a fiatal sztárokat, akik előtt – nem utolsó sorban a médiatámogatás következtében − szélesre tárulnak a lehetőségek kapui. Ez sem lehet jótékony hatással az amúgy is szűkülő piacra
− Ezek a műsorok az üzletről szólnak. Az ifjúságnak szüksége van bemutatkozási lehetőségre, ám nem ilyen özönvízszerű mennyiségben. Az ott debütáló fiatalok, akik között persze vannak rátermettek, sztároknak gondolják magukat, pedig nem azok. Vannak kiugró tehetségek, akik fennmaradnak, a többi eltűnik. Ennek is megvan az oka: nem a saját zenéjüket játsszák, így nincs egyéniségük. Visszanyúlva a rock történelmébe kiderül, már a műfaj kezdetekor is csak azok tudtak érvényesülni, akik saját dalokat írtak. Ennek hiányában a mai fiatalok mindössze interpretátorok maradnak, akiket talán egy évig foglalkoztatnak, majd félredobnak. Ettől aztán lelkileg megroppannak.
Rengeteg a tehetséges fiatal, hangszeres zenész, aki sohasem kerülhet be e műsorok valamelyikébe, mert nem énekes. Számukra az érvényesülés útja, hogy kísérőzenésznek szegődnek, ám ehhez – érthető okokból – nem sok kedvük van. Ráadásul le is nézik őket. Így aztán a produkció nem lesz tökéletes. Mindennek ellenére bízom benne, hogy előbb utóbb változás lesz ebben a „műfajban”.

− Régi, dédelgetett álmod egy olyan zenei klub létrehozása, amely a nagy generáció ma is aktív – ám az élet árnyékosabb oldalán élő – képviselőinek teremt megszólalási lehetőséget. Miért pont az Old Budára esett a választásod?
− Régóta ismerem a tulajdonost, a klub ötlete korábban felvetődött. Most érkezett el az idő, hogy megnyissuk a „Magyar rock- és blueslegendák otthonát”. A feltételek adottak: kitűnő hang- és fénytechnika, hangulatos berendezés és design mellett a klub gasztronómiai színvonala, közlekedési és egyéb adottságai következtében ideális helyszínt teremtettünk.
Az időzítés éppen megfelelő, hiszen öt évvel ezelőtt még nem lehetett volna idecsábítani a mára nyugdíjas korba érkezett muzsikusokat. És ami nagyon fontos: a rendezvények belépődíjmentesek! Elsősorban a szlogenünkben foglaltak kritériumait szeretnénk teljesíteni, de a rock-blues „nagy öregjei” mellett a műfajban mozgó, tehetségek fiatal művészek is megszólalási lehetőséghez jutnak. Világ életemben támogattam a fiatalokat, sokukkal ma is együtt dolgozom; ezúttal is számítok rájuk.

− Elmondásod, de a szlogen szerint is, a rock és a blues kiérdemesült képviselői fellépési előnyt élveznek. A hely adottságai, sajátosságai, vagy inkább szubjektív érzelmeid játszottak közre döntésedben?
− A szubjektivitás nagy szerepet játszott. Régi szerelmem a rock és a blues, illetve a fúziós zene. A hangsúly az értékmegőrzésen van. Aki igényes, élő zenét játszik magas színvonalon, szívesen látott vendég az Old Buda színpadán. Legyen akár nyugdíjaskorú vagy fiatal. A műfaji határokat azonban meghúztuk: a heavy metal vagy a diszkó képviselői nyilvánvalóan nem ide valók. Eddig hatvankét zenekar jelentkezett, ez pár éve még elképzelhetetlen volt. Korábban olyan fellépti díjat kötöttek ki, amelyet egy ekkora hely képtelen lett volna kitermelni. Ma már más szelek fújnak, megváltozott a világ.

− A programot böngészve kiderül, hogy a jól ismert „öregek” mellett a tehetséges fiatalok is lehetőséget kaptak, hogy megmutassák magukat. Nincs ennek kockázata?
− A trend szerint csütörtökön és pénteken két-két zenekar osztozik a színpadon. De tervbe vettük a hármas tagoltságot is. A fiatalok jelen vannak a videómegosztókon, a klipek nézettségi mutatóiból sok mindenre lehet következtetni. Mint említettem, nagyon sok tehetséges fiatal zenél, más jelentkezők mellett őket igyekszünk előnyben részesíteni. Előbb-utóbb azonban mindenkire sor kerül, aki hozza a megfelelő színvonalat; életkorra és nemre való tekintet nélkül, senki sincs kirekesztve.

− A klub mára túl van az ünnepélyes megnyitón. Milyen fogadtatásban részesült a kezdeményezés, illetve az ott fellépő vendégművészek sora?
− Úgy a szakma, mind a közönség részéről pozitív visszajelzéseket kaptunk. Rengetegen eljöttek a megnyitóra, de az azt követő két klubnapon is telt házat produkáltunk. Január 23-án, a régi időkre emlékezvén egy rock-blues sessionnel indítottunk. Szakmai körökben a klub már most a megfelelő rangra emelkedett, de a közönség is jól érzi magát nálunk.

− Van hová fejlődnie az Old Budának, vagy a jelenlegi struktúrában kimerültek a lehetőségek?
− Ami a műsorstruktúrát illeti: bizonyos fesztiválszerű rendezvényeken gondolkodunk, vagyis abban, hogy egy műsorban akár három, vagy annál több zenekar is megmutathassa magát. A heti három alkalom ezáltal több fellépőt eredményez. Mindemellett, muszáj tágítani anyagi kereteinket: pályázatok útján számítunk állami, illetve önkormányzati támogatásra.  Nagyon fontosnak tartjuk − hiszen ez az egyik célkitűzésünk − a csekély jövedelmű, nyugdíjas zenészek foglalkoztatását, akik amellett, hogy „egykori szerelmüknek” hódolhatnak, némi plusz jövedelemhez is jutnak. Mindenképp meg szeretném valósítani régi álmom, a felvidéki és erdélyi zenekarok Old Buda klubban való fellépését.