Van olyan múzeum, ahol lőnek a látogatóra

Mi a különbség egy bevásárlóközpont és egy kiállítóhely között? Hogyan lehet becsalogatni valakit a múzeumba?

Az élmény önmagában már nem elég – summázhatnánk a tanulságos beszélgetés lényegi mondanivalóját, melynek résztvevői mind alapos ismerői a múzeumi területnek. Káldy Mária múzeumpedagógiai szakértő, a Múzeumi Oktatási és Képzési Központ igazgatója, Szőke Katalin PR-szakértő, a kommunikációs dizájn kategóriában rangos nemzetközi díjat nyert Kassák Múzeum kommunikációért felelős munkatársa, Puczkó László közgazdász pedig art és design menedzserként ismert, egyúttal a Budapesti Üzleti és Kommunikációs Főiskola intézetvezetője beszélgettek szerda este a címben szereplő témáról.

Mindhárman tevőlegesen is részt vesznek a múzeumok arculatának megújításában, gyakorlati és elméleti oldalról is keresve a választ arra a kérdésre, hogyan lehet becsalogatni a látogatókat a sokak számára még mindig a tudás komor szentélyeként tisztelt, de nem szeretett intézmények falai közé. Puczkó László a beszélgetés során felvetette: a kérdést érdemes megfordítani. Szerinte ugyanis azon kell elgondolkodniuk az intézményeknek, hogy miért nem megy el valaki a múzeumokba, mi az a korlát, ami ettől visszatart sokakat. Hozzátette: a múzeumlátogatás is a szabadidős fogyasztás és a szabadidőipar területéhez tartozik, ez a terület azonban hatalmas változásokon megy éppen keresztül, amire a múzeumoknak is ki kellene dolgozniuk megfelelő válaszokat, csakhogy erőforrások hiányában egyedi szinten ez nem megoldható, vagyis ezen a téren jól jönne az átfogóbb szakmai stratégia kialakítása.

Káldy Mária az élmények szerepére hívta fel többek között a figyelmet, hiszen a cél az, hogy a nézőt már a belépéskor sikerüljön meghökkenteni, megfogni. Megemlítette, hogy egyszer éppen Puczkó Lászlótól halotta azt a példát, hogy elképzelhető, Robin Hood nem is élt, de a lényeg, hogy múzeuma van.

Ebben a múzeumban egyébként rögtön, ahogy belép a látogató, egy nyílvessző fúródik a feje fölött a falba, ami radikális, de elég hatásos megoldás, ha az élményalapú múzeumlátogatásról beszélünk – tette hozzá Káldy. Ugyanő azt is kifejtette: eddig az egyik legfontosabb szempont az volt, hogy az adott múzeum határozott képpel rendelkezzen arról, milyen igényre kínál megoldást. Ez lehet a nosztalgia, vagy a vidéki gyerekkor emlékezete – ahogy az a szentendrei skanzen esetében is működik –, csakhogy ezen a szemléletmódon is túllépett az idő.

Szőke Katalin a bizalmi környezet kialakításának szükségességéről beszélt, aminek fontos része az is, hogy önmagában az adott múzeum neve egyfajta minőségi garanciává váljon. Szerinte nagyon fontos, hogy az intézmény felkeresse, és jó kapcsolatot alakítson ki a szóba jöhető értékgazdákkal, vagyis azokkal a társintézményekkel – a Kassák Múzeum esetében ezek az önkormányzat, a különféle gyűjtők és oktatási intézmények –, akik kötődnek vagy helyileg, vagy szellemileg a múzeumhoz.

Puczkó szerint azok a múzeumok lesznek hosszú távon sikeresek, akik képesek az adott helyszín társadalmi szövetébe betagozódni, és foglalkoznak napi kérdésekkel is. Az élmény szerinte önmagában már egyébként sem elég, hiszen ma már – kis túlzással, de – a hétvégi vásárlást is élményként akarják eladni nekünk. A túlságosan is drámai megoldások sem feltétlenül vezetnek jóra, erre példaként említette a washingtoni Zsidó Múzeumot, ahol egy időben az odalátogató iskolások kaptak egy kártyát a bejáratnál, amit csak a végén nézhettek meg, és amire az volt ráírva, hogy az illető túlélte-e a vészkorszakot, vagy sem. A nagy látogatószámot generáló megoldást azonban el kellett vetni egy idő után, mivel komoly pszichés megterhelést jelentett sok iskolásnak.

Abban mindhárom beszélgetőpartner megegyezett, hogy a múzeumoknak létérdekük, hogy közösségi találkahellyé is váljanak, így egy minőségi kávézónak, hangulatosan berendezett fogadótérnek vagy izgalmas múzeumi boltnak is komoly szerepe lehet a kötődés kialakításában. Abban sem volt vita a felek között, hogy minden felvázolt ötlet jól hangzik, ugyanakkor a forráshiány komoly akadálya a hatékony múzeumi marketingnek, és a fenntartó elképzelései sem minden esetben egyeznek az intézmény kommunikációs szakemberei által felvázoltakéval. A szakma ugyanakkor összetart, és nagyon sok elkötelezett képviselője van.

Mindhárman úgy vélekedtek: a múzeumok közötti verseny hasznos, és ha valaki jól érzi magát az egyik múzeumban, az jó eséllyel a következőnek is jobb szívvel ad majd esélyt. Káldy Mária kiemelte a nagy múzeumi közös rendezvények (Múzeumok Éjszakája, Múzeumok Majálisa, Múzeumok Őszi Fesztiválja) fontosságát. A múzeumok jövője kapcsán Puczkó többféle kiállítástípus egymás mellett élését jósolta, így a színes-szagos, az érzékek széles skáláját megmozgató tárlatok mellett jó eséllyel a „digitális detoxikáció” is végbemegy, vagyis szaporodni fognak az olyan kiállítások is, amik éppen hogy az egyszerűségre, a technikai puritánságra fektetik majd a hangsúlyt.