Vastag testvérek: Magyarul énekelünk és szeretünk

Platinalemez, telt házasnak ígérkező koncert – saját utakon, mégis együtt mennek a Vastag testvérek.

A veszprémi születésű testvérek nem családi hagyományok miatt lettek énekesek, hiszen édesapjuk a vegyipari egyetem tanára, édesanyjuk is pedagógus. Az idősebbik fiú, Csaba vegyipari technikum gimnázium szakán érettségizett, Tamás matematika szakos volt. Csabáról viszonylag hamar kiderült, hogy a képletek mellett az éneklés, a tánc, a nyilvános szereplés is igencsak érdekli, táncversenyeket nyert, rockzenekarokban énekelt, és nagyon hamar bekerült a veszprémi színház társulatába is.

Vastag Tamás

Fotó: Béres Attila / Magyar Nemzet

Tamás akkoriban még úgy gondolta, hogy matematikus vagy fizikus lesz belőle, ha leérettségizik, ám az egyenletekkel bíbelődő fiúról is hamar kiderült, hogy nemcsak a számokkal, hanem a hangjával is képes bizonyítani. A 2010-es televíziós tehetségkutatón elért sikerük – Csaba első helyezést ért el, Tamás is a közönség kedvencei közé került – eldöntötte, hogy a szép hangú, muzikális legények a tudományok helyett az előadó-művészetet választják.

Csaba tavaly év végén készítette el első olyan nagylemezét, amelyen nemcsak előadóként, hanem a dalok szerzőjeként is bizonyítja, hogy van helye a magyar könnyűzenében. Bár nem lett teljesen hűtlen a színház világához, most mégis inkább énekesként járja az útját. – A színészi munkában nagyon fontos a reprodukció. Itt a művészi szabadság egész más jellegű, mint a koncerteken – meséli. – A színházban adott a szöveg, a koreográfia, estéről estére ugyanazt kell megvalósítanod. A koncerteken sokszor még a dalok sorrendje is változik, az improvizációkkal is szabadon élhetünk egy-egy számon belül. Az ilyen pillanatokért a közönség is nagyon hálás.

Tamás, aki „civilben” épp a jogi egyetemre készül, inkább a színház felé hajlik. – Most egy nagy feladatra készülök: Sopronban én énekelhetem az Evita című musicalben Che Guevara szerepét – magyarázza, miért lesz sűrű az idei tavasza. – Tudatos döntésem alapján igyekszem úgy alakítani a munkáimat, hogy a popzene mellett egyre több legyen a színházi feladat. Veszprémben is több előadásban játszom, Békéscsabán is három komoly szerepet bíztak rám. A Monte Cristóban a címszereplőt alakíthatom, és a Frank Sinatra életéről készült előadásban is.

Amikor megkérdezem, vajon miért a jogi egyetemre készül ahelyett, hogy a színművészetire felvételizne, egykori matek szakosként logikus választ ad: – Fontos, hogy több lábon álljon az ember. Ha valakinek az egyik lába viszonylag erős, akkor a másikat kell erősíteni. Biztos nagyon hasznos lenne nekem is, ha egyetemi szinten tanulhatnám a színészmesterséget, de sok olyan előadóval dolgozom együtt, akiknek nincs szakirányú diplomájuk, mégis kiváló művészek. Igyekszem olyan színvonalon végezni a munkám, hogy tartsam a lépést a színművészeti egyetemet végzettekkel. Ami a jogot illeti, biztonságot ad, teljesen más irányú ismereteket és lehetőségeket jelent. Természetesen nekem a színpad a legfontosabb. Erősen hiszek abban, hogy talán a művészet az egyetlen olyan tevékenység, amellyel senkinek nem lehet ártani. A tudomány, a tudományos eredmények még a legjobb szándékkal is fegyverré válhatnak. A művészet viszont mindig az életet szolgálja. Én legalábbis így gondolom, ezért választottam ezt az irányt az életemben.

Bár Tamás élete jelenlegi szakaszában több időt szán a színházi munkákra, mint a popzenére, ő is úgy gondolja, hogy ez a két terület nem zárja ki egymást. Fontosnak tartja, hogy minél több ajtót nyisson ki maga előtt, miközben lehetőleg ne zárja be azokat sem, amelyek már kitárultak: – Számomra azért fontos a színház, mert volt matek tagozatosként a mai napig szeretem magam körül a rendszert. A popszakma sokkal kaotikusabb, a színház áttekinthetőbb, szervezettebb. Egy-egy koncertturnén mindennap másik fellépési helyszínen vagyunk, másik szálloda, másik benzinkút. A színház ezzel szemben – ami a munka gyakorlati részét illeti – sokkal kiszámíthatóbb. Reggel bemész, kezdődnek a próbák, este előadás. Ez most vonzóbb nekem, mint az egyéni fellépések. A SYMA csarnokbéli koncert is Csabiról szól. Én csak vendégként jövök, nagyon szívesen, de ez az ő bulija.

– A Conecto című albumom pillanatok alatt platinalemezzé vált, ami azt igazolja, hogy jó úton járunk – veszi át a szót Csaba. – Ez az első olyan lemezem, amelyen csak a saját dalaink hallhatók. Tizenhat szám van rajta, ami kiadói szempontból szinte pazarlás. Mi viszont annyira szeretjük mindegyiket, hogy nem akartuk megbontani az egységet. Bár bátran kirándulunk az elektronikus hangzásoktól a klasszikus popon át a kemény rockzenéig, de bármilyen különbözőek ezek a számok, mégis egységet alkotnak, hiszen mindegyik a bennünk élő világot mutatja meg.

Vastag Csaba

Fotó: Béres Attila / Magyar Nemzet

Arra különösen büszke a számokat szerzőként is jegyző énekes, hogy olyan alkotótársakkal dolgozhatott, mint Müller Péter Sziámi, Rakonczai Viktor és Majoros Péter, alias Majka, Geszti Péter vagy a magyar blueslegenda, Závodi Gábor. A testvérek eddigi legnagyobb sikerét a közösen énekelt Őrizd az álmod! című szám jelentette. A dal hihetetlenül népszerű lett, olyannyira, hogy a parlamentben is előadhatták a diákolimpikonoknak rendezett ünnepségen. Az eseményen a miniszterelnök is fogadta a testvéreket, ami miatt sokan a szemükre hányták, hogy túl közel kerültek a politikához.

– Valójában nem értek a politikához. Előadóművészként nem is gondolom, hogy dolgom lenne – válaszol Csaba, amikor erről kérdezem. – Vannak alapvető emberi értékek: hazaszeretet, család, összetartozás, amelyek nemcsak nekünk, hanem mindenkinek ugyanolyan fontosak. Számomra alapvetően ezt jelenti a politika. Ma a politika szó hallatán mindenki hátrahőköl, mintha ez valamiféle káros, veszélyes kifejezés lenne. Szerintem pedig nem szabad a saját helyiértékén túl kezelni. Több alkalommal voltam már a Parlamentben, ami szerintem a magyar társadalom legfontosabb fóruma. Azt sem tagadom, hogy Orbán Viktort személy szerint is nagyon rokonszenves embernek találom. Ennyi. Énekes vagyok, nem politikus.

– Mi a diákolimpikonok díjátadó ünnepségén vettünk részt az Országházban – teszi hozzá Tamás. – Minden magyar előadónak hatalmas megtiszteltetés, ha ezen a helyszínen léphet fel. Arra külön is büszkék vagyunk, hogy a saját dalunkat adhattuk elő olyan diákoknak, akik nemzetközi sikereket értek el magyar színekben. Úgy gondolom, hogy ez politikai állásfoglalástól függetlenül minden előadónak megtisztelő lehetőség lenne. Ha valaki ezt másképp gondolja, annak a véleményét tiszteletben tartjuk, de nem tudunk vele egyetérteni. – Ha körülnézünk a világban, egyetlen nemzet tagjainak sem kell titkolniuk, hogy büszkék a hazájukra – folytatja Csaba. – Nézzünk keletre vagy nyugatra, ilyen badarságot sehol sem látunk. Magyar lelkületű emberek vagyunk, magyarul éneklünk, magyarul álmodunk, magyarul szeretünk. Miért lenne ez baj? Ezenkívül persze európainak és az egész világ polgárainak is tartjuk magunkat – teszik hozzá mindketten. – Nem gondoljuk, hogy bármelyik nemzet fontosabb lenne a másiknál, de azt sem fogadjuk el, hogy magyarként bárkinél alábbvalóbbak lennénk – zárják le a témát a testvérek.