Ez a világ igencsak csúnya körülmények között múlt el, amit a második világháború még megkímélt, azt végképp elpusztította és elsilányította a kommunizmus – ezt a film is felvillantja akkor, amikor megmutatja, a létező szocializmus alatt mi lett a szépemlékű szállóból. Ezt a grandiózus történelmi mesét sikerült Andersonnak pár helyszínnel, sok színésszel és a saját szintén grandiózus és fékezhetetlen filmes eszköztárának csatasorba állításával felidéznie.
A történet központi figurája Gustave (Ralph Fiennes), a főkomornyik, a hotel lelke. Rejtői figura, aki az egyre szétcsúszóbb, egyre prosztóbb világ díszletei között is kifinomult különcként hajlandó csak élni. Gustave világképének az is szerves része, hogy a hotel kimondottan idős hölgylakóinak életét szeretőként édesítse meg. Sajátos életének részleteibe Zero Moustafa, az új boy segítségével nyerhetünk betekintést, akit Gustave mesterként és egyfajta pótapaként palléroz.
A pompás képekben tobzódó felvezetést követően drámai fordulat következik: eltávozik az élők sorából Gustave egy éltes szeretője, aki öröksége legértékesebb darabját, egy festményt a férfira hagy. Ennek persze korántsem örül vér szerinti leszármazottja, Dmitri (Adrien Brody), és kezdetét veszi az agyament hajsza, aminek a fordulataival nem traktálnám a potenciális filmnézőt. Legyen elég annyi, hogy börtönbéli szökésparódia, pörgős akciójelenetek és megannyi vizuális csemege és stílusgyakorlat árad a vége főcímig, és mindebben a fiatal boynak és eszes szerelmének is komoly szerep jut.
Mindezt csak tetézi, hogy Anderson a hollywoodi telefonkönyv felét meginvitálta a filmbe, úgyhogy villanásnyi szerepekben is világsztárok mókáznak. Hogy mégis miért mondtam azt az elején, hogy a film némiképp csalódást kelt? Mert a poénok nemegyszer ismétlődnek, ráadásul legtöbbször nem a legjobb poénok. Mert a folyamatos pörgés egy idő után mintha éppen azt a mesterien megtervezett hangulati építkezést lehetetlenítené el, amitől Anderson az egyik legérdekesebb tengerentúli direktor lett. És ezt mindenestül nem tudja ellenpontozni Ralph Fiennes magával ragadó játéka sem.
