Milyen életút rajzolódik ki a legtöbb kamaszlány előtt egy vállaltan macsoid országban? – Az ártatlanság virágainak ez az egyik alapkérdése. Ráadásul egy olyan országban, ahol egészen sok férfi – a férjek, az apák közül – csak emléktárgyak, például egy majdnem üres cigarettásdoboz, formájában van csak jelen a család életében, vagy jobb is lenne, ha csak ennyi látszana belőle, mert mondjuk folyton részeg.
A kamaszkor rettenetes ellentmondása, hogy a legocsmányabb körülmények között is tartogathat gyönyörű pillanatokat, és a legönfeledtebb pillanatok is magukba rejtik a végzetes vereség, az ártatlanság elveszítésének kockázatát. Eka és Nativa barátnők, most töltik be nagyjából a tizennégyet, és mint a barátok sokszor, meglehetősen eltérő személyiségek. Eka amolyan jó kislány, érzékeny és kíváncsi, aki felnéz rámenősebb barátnőjére. Nativa az osztály jó nője, aki után már sűrűn megfordulnak az idősebb fiúk és aki nem fél kiállni az igaza mellett.
Szomorú kilátások
Forrás: Vertigo Média
A két lány élete meglehetősen hétköznapi módon zajlik, már ha a mindennapos sorban állás és közelharc a kenyérért hétköznapi tevékenységnek számít, de akkor végül is az a börtönben csücsülő apuka személyes holmijának nézegetése vagy a részeges apa tombolását követő takarítás is. Előbbi Eka életében megszokott rítus, míg utóbbi Nativa számára a valóság része.
De mindez kevésbé fontos, mint a nővé válás. Eka nővére és annak barátnői – miközben telefüstölik a lakást – számos kulisszatitkot megosztanak a kisebb lányokkal és velünk, nézőkkel. Így elég hamar egyértelművé válik: Grúziában a kilencvenes évek elején a felnőtt sorba lépő lányok többségét elsősorban a házasság és a jövendőbeli kilétének kérdése izgatta. Nagyon nincs is más választásuk. A filmbéli Nativát például gyakorlatilag elrabolja és házasságra kényszeríti haverjai segítségével egy autószerelő srác, miközben a lánynak van komoly udvarlója.
Egy csőre töltött pisztoly többet mond, mint ezer szó
Forrás: Vertigo Média
Ettől kezdve példás feleségként kellene élnie, de persze őt még mindig jobban izgatja, hogy milyen pletykákat szállít az iskolából barátnője. Nativa nem mondja ki egyszer sem, hogy mást szeretne – más férjet vagy férjmentes életet –, pedig ő volt az, akit korábban szerelme jeleként pisztollyal ajándékozott meg a későbbi férjnél sokkal rokonszenvesebb udvarlója. A fegyver – bár nem sül el – számos ponton és helyzetben bukkan fel a filmben, igaz, a véres végkifejletben egy késnek lesz majd szerepe. Merthogy ez az ország – ha hihetünk a rendezőpárosnak – egyszerre a pisztolymarkolászó keménykedés és az erőszakot szemlesütve elfogadó beletörődés hazája, a vélt vagy jogos sérelmek erőszakos megtorlásának és a sírva vigadásnak a földje.
A gyerekek pedig hamar beszállnak ebbe az össznépi játékba, miközben azért igyekeznek megragadni minden alkalmat, hogy egészen picit még önfeledten élvezhessék a kamaszkori marhulást – mondjuk úgy, hogy kollektíven elszöknek az iskolából és dodzsemezni mennek. A film készítőit dicséri az a visszafogottság, aminek köszönhetően mindenféle művészkedés nélkül csak hagyják érvényesülni a filmben játszó két kamaszlányt, akik elviszik hátukon a filmet. Persze ez önmagában még nem lenne elég, de a környezet megidézése és a mellékszereplők játéka sem hagy semmi kivetnivalót maga után.
Lagzi a panelban
Forrás: Vertigo Média
Az ártatlanság virágai ízig-vérig női film, a lányok és anyák néma szenvedéstörténeteiből összeálló költői mozi, mely éppen finomságával és visszafogott ritmusával éri el, hogy a műmájer tesztoszteronhuszárkodás nevetséges, mégis ijesztő tempója még visszatetszőbbnek látszódjék a vásznon. Üdítő moziélmény, még akkor is, ha olyan szomorú igazságokat hordoz a szerelemről, a vágyakról és magáról az életről, mint az a szépséges dal, ami többször is felcsendül a filmben.
(Az ártatlanság virágai. Színes, feliratos, német–francia filmdráma, 102 perc, 2013. Rendező: Simon Groß és Nana Ekvtimishvili. Forgalmazó: Vertigo Média)
