A gyerekek pedig hamar beszállnak ebbe az össznépi játékba, miközben azért igyekeznek megragadni minden alkalmat, hogy egészen picit még önfeledten élvezhessék a kamaszkori marhulást – mondjuk úgy, hogy kollektíven elszöknek az iskolából és dodzsemezni mennek. A film készítőit dicséri az a visszafogottság, aminek köszönhetően mindenféle művészkedés nélkül csak hagyják érvényesülni a filmben játszó két kamaszlányt, akik elviszik hátukon a filmet. Persze ez önmagában még nem lenne elég, de a környezet megidézése és a mellékszereplők játéka sem hagy semmi kivetnivalót maga után.
Lagzi a panelban
Forrás: Vertigo Média
Az ártatlanság virágai ízig-vérig női film, a lányok és anyák néma szenvedéstörténeteiből összeálló költői mozi, mely éppen finomságával és visszafogott ritmusával éri el, hogy a műmájer tesztoszteronhuszárkodás nevetséges, mégis ijesztő tempója még visszatetszőbbnek látszódjék a vásznon. Üdítő moziélmény, még akkor is, ha olyan szomorú igazságokat hordoz a szerelemről, a vágyakról és magáról az életről, mint az a szépséges dal, ami többször is felcsendül a filmben.
(Az ártatlanság virágai. Színes, feliratos, német–francia filmdráma, 102 perc, 2013. Rendező: Simon Groß és Nana Ekvtimishvili. Forgalmazó: Vertigo Média)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!