„Nehéz eldönteni, hogy Sophie Marceau valójában Lolitának volt-e észbontóbb, vagy éppenséggel érett nőként. A válasz: is. Mindig is.” Többek között ekképp polemizál a Magyar Narancs online változata Nem gyerekjáték – A filmtörténet 10 halálos Lolitája című cikke.
Az ominózus írásműből azt is megtudhatjuk Nastassja Kinskiről: „nem kimondottan gyereksztár (volt), inkább nagyon sikeres fotómodell, kora – a delejes hetvenes évek eleje-közepe – Magyarországról nézve lidércesen nagyvilági nyugatnémet tinimagazinjaiban pózolt, áttetsző vagy egészen nyitott ruhákban, nem mást, mint a szexuális forradalmat hirdetve.”
A 13 éves Chloe Grace Moretz filmszerepéről ekként fogalmaz a cikk: „A film összes felnőtt nézője bűncselekményt követett el gondolatban, ha agya egy-egy figyelmetlenebb pillanatban véletlenül a rossz vágányon zakatolt.” Narancsszem öröme: „A tavalyi folytatásban (amelyben Moretz kisasszony még mindig csak 16!) aztán tovább durvult a helyzet.”
A Nem gyerekjáték – A filmtörténet 10 halálos Lolitája című cikk szerzője, Narancsszem korábban olyan sajátos szempontú filmtörténeti csokrokkal is kedveskedett a MaNcs olvasóinak, mint A filmtörténet legjobb női, vagy a meglehetősen aberrált nézők érdeklődésére igényt tartó Ezerszínű vágyakozás − A legszexibb rajzfilmfigurák. Továbbá: Önkezükkel – 12 őrületes maszturbálás a moziban, Hosszú nyelvek éjszakája – A filmtörténet 10 nagy orális pillanata, valamint A 10 legsokkolóbb nemierőszak-jelenet.
A MaNcs olvasójának, Szigeti Verának már sok volt a „jóból”, s petíciót tett közzé online, Pedofíliamentes Magyar Narancsot címmel, amelyet cikkünk írása idején (13-án délelőtt 11 után) 228-an írtak alá.
Alább változtatás nélkül közöljük Szigeti Vera petícióját, ami miatt perrel fenyegette meg őt a Magyar Narancs:
„Narancsszem nevű szerzőjük már több alkalommal megosztotta olvasóival, mely filmszínésznőkhöz, sőt rajzfilmfigurákhoz vonzódik szexuálisan (pl. Ezerszínű vágyakozás – A legszexibb rajzfilmfigurák, illetve A filmtörténet legjobb női sorozat).
Az efféle tartalmak nem csak a kulturális újságírás legigénytelenebb fajtáját képviselik, de el is idegenítik az önök olvasótáborának társadalmi tudatossággal rendelkező nőtagjait (legalábbis azokat, akiket még nem idegenített el a tény, hogy a Magyar Narancs szerkesztői közt nincsen nő, és szerzői közt sem akad túl sok).
Egy ilyen cikk ugyanis egyértelműen csak heteroszexuális férfiakhoz szól, és emellett látványosan képviseli azt a liberális értékrenddel szembenálló attitűdöt, mely szerint a nők értékét elsősorban a testi vonzerő határozza meg. Egy ilyen cikk a nemek közti egyenlőtlenség fenntartásához járul hozzá.
Narancsszem tehát jó ideje szennyezi otrombán szexista listáival az önök elvileg progresszív lapját, de legutóbbi, Nem gyerekjáték – A filmtörténet 10 halálos Lolitája című cikkében ennél is tovább megy: tíz gyereket sorol fel, akiket „halálosan” vonzónak talál.
A gyerekek iránti szexuális vonzalmat pedofíliának hívják. A cikk címében szereplő Lolita egy tizenkét éves gyerek, akit anyja halála után a nevelőapja elrabol és rendszeresen megerőszakol. A Magyar Narancs 2014. február 27-én egy pedofil cikket publikált.
Hogy ez sem önöknek, sem olvasóik nagy részének nem szúrt szemet, annak talán az lehet az oka, hogy a férfiak jó része tekint szexuális tárgyként a kislányokra: az EU Alapjogi Ügynökségének friss felmérése szerint az európai nők 27 százaléka szenvedett el valamiféle szexuális visszaélést 15 éves kora előtt.
Ezek az élmények nem múlnak el nyomtalanul, általában súlyos, hosszú távú testi és lelki szenvedést okoznak, többek között öngyilkossághoz is vezethetnek. Lolita nem halálos. A pedofília halálos.
A lányok szexualizálása, a felnőttek feléjük irányuló vágyainak felkeltése vagy normalizálása éppolyan súlyos bűn, mint a rasszista uszítás. Önök a gyerekek jogait súlyosan sértő tartalmat tettek közzé, és erre többen fel is hívták a figyelmüket a Magyar Narancs facebook-oldalán, de ezt figyelmen kívül hagyták.
Kérjük, vállaljanak felelősséget a feltehetően tudatlanságból vagy figyelmetlenségből okozott kárért, és igyekezzenek jóvátenni azt:
− Narancsszem nevű szerzőjüket figyelmeztessék az etikus újságírás szabályaira, küldjék képzésre a nemek közti egyenlőség témájában (lehetőleg a lap összes szerkesztője és állandó szerzője vegyen részt ilyen képzésen);
− Kérjenek bocsánatot a gyerekkori szexuális visszaélés túlélőitől, a veszélyeztetett gyerekektől és szüleiktől;
− Publikáljanak alapos és objektív cikkeket a témában jártas szerzők tollából a szexuális erőszakról;
− Alkalmazzanak gender-szakértőt, aki felhívhatja a szerkesztők figyelmét a lap liberális szellemiségéhez méltatlan szexista tartalmakra;
− Törekedjenek a szerkesztők és szerzők között a kiegyensúlyozott nemi arány kialakítására.”
A sajtó- és véleményszabadságot a 2010-es választások óta oly hevesen féltő MaNcs a Cink beszámolója szerint ezek után „annyira berágott, hogy pattogós ügyvédi levéllel próbálja megfélemlíteni Szigeti Verát”.
„Dr. Puskás Gábor szerda délutáni levelét, ami rágalmazással, a Narancs jó hírnevének megsértésével vádolja Szigetit, az ügyvéd ezzel fejezi be:
A Petícióban szereplő állítások tehát olyan, az ügyfeleimre nézve súlyosan sértő állítások, amelyek nemcsak büntetőjogi, hanem polgári jogi és kártérítési kötelezettséggel járó következményeket is maguk után vonnak. Erre tekintettel felszólítom, hogy a jogsértő Petíciót haladéktalanul távolítsák el, a Petíció eltávolítását felém a jelzett emailcímen igazolják.
Amennyiben a felszólításnak legkésőbb 1 munkanapon belül nem tesz eleget, ügyfeleim kénytelenek lesznek minden további értesítés nélkül a fenti eljárások megindítása érdekében a megfelelő jogi lépéseket megtenni.”
A Cink konzervatív elfogultsággal nem vádolható munkatársa, Szily László (a Magyar Narancs egykori szerzője) ekként kommentál: „Értem én, hogy a pedofilozás komoly vád, nem olyan, mintha lef...szoznának valakit, de az tök vicces, ha pont egy lap, főleg egy szólás- és véleményszabadságra legendásan kényes liberális lap akarja erőből megakadályozni, hogy 216 olvasója nagy nyilvánosság előtt azt a véleményt hangoztathassa, hogy egy cikkük pedofil volt.
Egy újságíró munkájának és egy szerkesztőség életének rutinrésze, hogy elviseljenek bármilyen szélsőséges, ostoba, gonosz vagy igazságtalan kommentet.”
Szily végkövetkeztetése: „Petíciót betiltatni akkora nagy ostobaság, mint ide Hódmezővásárhely.”
Narancsszem neve egyébként inkább rovatcímet sejtet: meglehet, a kifogásolt cikkek nem egyetlen szerző termékei. (A blog első bejegyzése szerint főszereplői: Greff András, Köves Gábor és Turcsányi Sándor.)
Egy újabb adalék a Magyar Narancs „liberális” értékrendjéről, s arról, ha egy olvasójuk felvilágosítja őket, sem a nők, sem a kislányok nem szexuális tárgyak, a szexista szövegekre pedig normális ember nem vevő, ilyen esetben a MaNcs ügyvédhez fordul.
A Magyar Narancs Facebook-oldalán egy olvasó (Géza), aki bevallása szerint odavan a Lolita-filmekért, próbálta meggyőzni a többi hozzászólót arról, hogy Narancsszem kifogásolt írása „egy nagyon jó, sziporkázóan megírt cikk”, sőt, teljesen rendjén van szexuális viszonyt létesíteni egy kiskorúval, ha az „beleegyezik”.
A MaNcs másik olvasója, Györgyi ugyan felvilágosította a „beleegyezésre képtelen” kifejezés jelentéséről Gézát, de ő megmaradt annál a szemléletnél, ami erősen emlékeztet Daniel Cohn-Bendit, alias Vörös Dani a felnőttek és a gyerekek közötti szexuális kapcsolatról vallott nézeteire.
Alább idézünk a MaNcs olvasóinak dialógusából:
Györgyi: A „halálos Lolita” önmagában is elég aggasztó... Lolita szexuális visszaélés áldozata volt, egy 12 éves, pubertás előtti kislány. Végzet asszonyának beállítani őt, vagy a cikkben szereplő 14 éves gyerekprostituált karaktert... hihetetlen érzéketlenség a gyermekkori szexuális visszaélés áldozataival szemben, illetve az általuk megélt visszaélés masszív eltagadása.
Géza: Összemosod egymással a szexuális visszaélést és azt, amikor maguk a gyerekek-kamaszok is beleegyeznek a dologba. Ez 2 totál különböző dolog. A gyerekek sokkal érettebbek és okosabbak szexuális kérdésekben, mint ahogy azt a sok hülye erkölcscsősz gondolja.
Zatrig: Mondjuk ezektől a megfogalmazásoktól, hogy végzet kisasszonykája meg egyebek, valamint általában a Lolita-ábrázolásoktól, nekem mindig lesz egy állati sz...r érzésem. Általában azon kell bennük kéjelegni, hogy „öntudatlanok”, és ez eléggé messzire visz (akkor az áldozat piájába ginát rakni is oké? stb). De ez nálam egy gondolatmenet, vagy hogy mondjam, tehát nem állok le undorítózni, meg erkölcscsőszködni, meg katasztrófaturistáskodni.
Györgyi: a „beleegyezésre képtelen” kifejezésnek épp az a lényege, hogy ebben az életkorban a gyerekek nem képesek beleegyezni abba, hogy egy felettük hatalmat gyakorló felnőtt, akitől ők érzelmileg, fizikailag függenek, valamit akar tőlük. Pont ezért hívják szexuális visszaélésnek, és nem szexuális erőszaknak a gyermekekkel szemben elkövetett formáját, mert a szexuális visszaélést elkövető felnőtt a gyerek függő, bizalmi helyzetével él vissza.
Barbara: Kedves Narancs, gratulálok az ügyvédes fenyegetéshez. Mostantól nem vagyok olvasótok.
Erika: Ez elég kínos fiúk. Tényleg arról ír a szerző, hogy nagy örömmel megd gna (valahai) kamaszlányokat?
Rebeka: Undorító. Jó lett volna egy írás arról, hogy lányok testének szexualizálása miként rombolja az énképüket, önbizalmukat, a mentális egészségüket és a nők számára az egészséges szexualitás lehetőségét, ehhez képest van ez a kislányokra nyáladzás.
Géza: Rombolja a francokat. A szexualitásnak nincsen semmi káros hatása a gyerekekre, feltéve, ha nem párosul erőszakkal. És ez egy remek írás.
Csaba: Tényleg gáz... Férfiként is, meg mielőtt valaki feministázásba kezdene. És a felnőtt nőket én is szeretem... De ez a cikk. Ejnye.
Dani: Talán ha már nagyon sok ember mondja meg, hogy ez a cikk fullgáz, akkor mozdul a fülebot, úgyhogy most itt szólva van. Petíció aláírva.
Kata: Ez a Narancsszem írói álnév mögött bujkáló valaki mikor jön már rá, hogy sem a filmekhez nem ért, sem írni nem tud? Toptenes rettenetkék ezek, hétről hétre...
Géza: Ez egy nagyon jó, sziporkázóan megírt cikk, gratulálok a szerzőnek. Jómagam is odavagyok az ilyen filmekért. Bár én ezt a listát még néhány alkotással ki tudtam volna egészíteni.
Babi: Mond valamit: Woody Allen vagy Charlie Chaplin? Amíg „művészi” köntösbe bujtatják a pedofíliát, addig nagyon nagy baj van... bizony!
(Nyitóképünkön a Szent József Kollégium tanulói a szexuális erőszak ellen tüntetnek 2013 szeptemberében az indiai Hyderabadban.)
