Nem akartam zenélni – idézte fel a kezdeteket Koltay Gergely. – Világéletemben festő szerettem volna lenni. A szüleim azonban, a maguk polgári módján, úgy gondolták, hogy a festészet nem rendes hivatás, így végül mégis a zenét választottam. De az indíttatás, hogy valami mást is csináljak e mellett, azóta is bennem van. Könyveket írtam, színpadi műveket készítettem: a Honfoglalást, a Tróját, A költő visszatért, forgattam két játékfilmet: az Elektra mindörökkét és a Titkos szeretőket, több dokumentumfilmet, és most is készülök egy új produkcióra.
A 2001-ben a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével kitüntetett Koltay Gergelyt mégis zenészként, a Kormorán lelkeként ismeri mindenki, neve elválaszthatatlanul összefonódott a lassan negyven éve működő együttessel. A dalszerző, szövegíró a Liszt Ferenc Zeneművészeti főiskolán végzett fuvola tanszakon. Tanulmányai alatt a Sebő együttesben muzsikált. – Sebő Ferenccel és Halmos Bélával nagyon jó barátságban voltam, együtt alapítottuk meg a Sebő együttest. Időközben azonban kialakult egy kép bennem arról, milyen irányba is szeretnék tovább haladni, így kiléptem a zenekarból és csináltam egy saját együttest. Ez lett a Kormorán. A név kiválasztásánál fontos szempont volt, hogy a világ minden pontján ugyanúgy értsék, mint itthon. Akkoriban sok zenekar lépett fel Nyugaton, így mi is ezt céloztuk meg, a Kormorán név pedig, amely azóta szinte misztikussá vált, alkalmasnak tűnt erre – mesélte Koltay Gergely.
Negyven évvel később, több mint száz albummal a háta mögött a zenekar alapítója örömmel vegyes elégedettséggel tekinthet az eredményekre. – Nekünk nincs a hagyományos értelemben vett rajongótáborunk. A Kormoránnak barátai vannak, ez egy élő közösség, olyan, mint egy család. Örülök a szenvedélyüknek, jó érzés látni, hogy a dalokon keresztül létre tudtunk hozni egy közösséget. Függetlenül attól, hogy hol játszunk, kinek játszunk, mindenhol a mai napig éneklik dalainkat a koncerten. Ilyen egyszerű. Amikor ezzel szembesülünk, libabőrösök leszünk és potyognak a könnyeink a színpadon.