Nem akartam zenélni – idézte fel a kezdeteket Koltay Gergely. – Világéletemben festő szerettem volna lenni. A szüleim azonban, a maguk polgári módján, úgy gondolták, hogy a festészet nem rendes hivatás, így végül mégis a zenét választottam. De az indíttatás, hogy valami mást is csináljak e mellett, azóta is bennem van. Könyveket írtam, színpadi műveket készítettem: a Honfoglalást, a Tróját, A költő visszatért, forgattam két játékfilmet: az Elektra mindörökkét és a Titkos szeretőket, több dokumentumfilmet, és most is készülök egy új produkcióra.
A 2001-ben a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével kitüntetett Koltay Gergelyt mégis zenészként, a Kormorán lelkeként ismeri mindenki, neve elválaszthatatlanul összefonódott a lassan negyven éve működő együttessel. A dalszerző, szövegíró a Liszt Ferenc Zeneművészeti főiskolán végzett fuvola tanszakon. Tanulmányai alatt a Sebő együttesben muzsikált. – Sebő Ferenccel és Halmos Bélával nagyon jó barátságban voltam, együtt alapítottuk meg a Sebő együttest. Időközben azonban kialakult egy kép bennem arról, milyen irányba is szeretnék tovább haladni, így kiléptem a zenekarból és csináltam egy saját együttest. Ez lett a Kormorán. A név kiválasztásánál fontos szempont volt, hogy a világ minden pontján ugyanúgy értsék, mint itthon. Akkoriban sok zenekar lépett fel Nyugaton, így mi is ezt céloztuk meg, a Kormorán név pedig, amely azóta szinte misztikussá vált, alkalmasnak tűnt erre – mesélte Koltay Gergely.
Negyven évvel később, több mint száz albummal a háta mögött a zenekar alapítója örömmel vegyes elégedettséggel tekinthet az eredményekre. – Nekünk nincs a hagyományos értelemben vett rajongótáborunk. A Kormoránnak barátai vannak, ez egy élő közösség, olyan, mint egy család. Örülök a szenvedélyüknek, jó érzés látni, hogy a dalokon keresztül létre tudtunk hozni egy közösséget. Függetlenül attól, hogy hol játszunk, kinek játszunk, mindenhol a mai napig éneklik dalainkat a koncerten. Ilyen egyszerű. Amikor ezzel szembesülünk, libabőrösök leszünk és potyognak a könnyeink a színpadon.
Nem volt azonban minden pillanatban felhőtlen a viszony a közönség és a zenekar között. Negyven év alatt számtalan zenész fordult meg az együttesben, a tagság többször teljesen lecserélődött Koltay Gergely körül. Az új felállásokat kezdetben mindig hűvösen fogadta a hallgatóság. – Volt egy tíz éves zseniális korszakunk, a 80-as évek sikerei után az ezredfordulón sikerült megújulnunk. Idővel azonban mintha kihunyt volna az arcokban a fény. Így nagy veszekedések árán ugyan, de létrehoztam egy új felállást, amely lassan három éve nagyszerűen működik.
– Úgy gondolom, ezt a jelenlegi zenekart egyben kell tartani. Most sikerült megvalósítani azt, ahogy én egykor elképzeltem a Kormoránt. Nem is vagyok hajlandó változtatni ezen. Nagyon jó albumokat csináltunk így közösen, és nagyon jó lesz a következő lemez is. Az új tagok visszahozták azt, amiről úgy éreztem, már elfelejtettem. A tagok közül Fehér Nóri a Vajdaságból, Vadkerti Imre Felvidékről, Gáspár Álmos Erdélyből érkezett. Ha koncert alatt végignézek a színpadon, ott látom a Nagy-Magyarországot, és innentől nekem ez rendben van.
A dalszövegek és szerepvállalások miatt óhatatlanul előkerül időről-időre a politikus zene kérdése. Többen támadták a zenekart, veszélyes ideológiákkal vádolva az alkotókat. Koltay Gergely szerint azonban a Kormorán egyáltalán nem politizál, a vádak így értelmetlenek. – Több mint száz muzsikus fordult meg a zenekarban, és a rosszindulatú vádakkal szemben: faji és vallási hovatartozásra való tekintet nélkül. Időről időre megtalálnak ezzel, ám én mindenkivel kapcsolatban teljesen toleráns vagyok, a legfontosabb az volt minden pillanatban, hogy ki hogyan játszott a hangszerén. Én keresztény ember vagyok, így neveltek minket a bátyámmal, és ez tökéletesen áthatja az életünket – fogalmazott a zenekar vezetője.A nemzet szolgálatában című, az erdélyi Transylmaniával közösen készített lemez után a Kormorán most lírai irányba indul el. Az áprilisra tervezett Engedj magadhoz című zenealbum – amely sorban a negyedik lesz a 2011-es átalakulás óta – központi témája a szerelem. – Minden albumunk egy kicsit más volt – mondta Koltay Gergely. Ezúttal a lírai oldalamra koncentráltam. Amikor leülök komponálni, nem azon gondolkodom, hogy mennyi lemezt kéne eladnunk. A legfontosabb kérdés, hogy kinek mit tudok adni a zenémmel, hogy miként tudok utat találni a szívekhez. Mert amikor a Kormorán elkezd játszani, akkor kinyílnak a szívek.
