L. Simon: a kultúra a radikalizálódás ellenszere

L. Simon László, Karácsony Gergely és Komlósi Csaba vitázott a kultúrpolitikáról a Katona József Színházban.

Európában folyamatosan lejjebb értékelődött a kultúra az elmúlt 20-25 évben. Kevés kormány politikájában tölt be markáns, központi szerepet – mondta a hétfői beszélgetésen vitaindítójában Inkei Péter kultúrakutató. Szerinte Magyarországon a rendszerváltás óta eddig csak az Antall-kormánynak volt egyfajta „agendája” a kulturális politikában, és az első Orbán-kormányról volt elmondható, hogy határozott kulturális stratégiával rendelkezett. Úgy véli: soha nem volt annyira kiemelt terület a kultúra, mint akkor, és nem álltak össze hasonlóan határozott rendszerbe a döntések sem.

A pártok – a Fidesz, a PM és az LMP – képviselőit azért hívta össze a színház, hogy kultúrpolitikai koncepciójukat ismertessék. Hamar kiderült, hogy kultúrpolitikával kapcsolatos viták régóta visszatérő alapfogalmai sincsenek teljesen tisztázva. Az egyik ilyen a társadalmi egyeztetés, amelyet Karácsony Gergely (PM) hiányolt a kultúrpolitikai folyamatokból, de Komlósi Csaba (LMP) is utalt rá. L. Simon László (Fidesz) tette fel a kérdést, hogy mit is értünk társadalmi egyeztetés alatt. Főleg ha arra gondolunk, hogy a kultúrpolitikai mechanizmusoknak a jogalkotás szintjén is meg kell jelennie. Elgondolkodtató kérdés, hogy kit hívna meg a döntéshozó egy társadalmi egyeztetésre, milyen formában kérné ki a meghívottak véleményét, és mekkora szerepet juttatna neki a döntéshozatalban. – Szavazzon a közönség? – tette fel a kérdést L. Simon. A beszélgetés során erre nem született válasz.

Inkei Péter vitaindítójában a tudatos szakpolitika mellett tette le a voksát, szerinte ugyanis a kultúrpolitika nem a kulturális szektor politikája, tehát nem a szakmának kell a pénz elosztását magára vállalnia, hanem felelős és számon kérhető szakpolitikusokra van szükség, akik egyeztetnek a szakmával.

Nem volt feltétlenül világos Komlósi Csabának az a felvetése sem, hogy a kultúrára szánt források radikális újraelosztására lenne szükség olyan módon, hogy nem intézmények, hanem közösségek kapnak támogatást. L. Simon László szerint ez a gyakorlatban megvalósíthatatlan. Véleménye szerint Komlósi a közművelődéssel keveri össze a művészet támogatását –  amelynek része a művek közönséghez való eljuttatásának támogatása –,  és nem veszi figyelembe, hogy a kulturális intézmény is közösségteremtő erő.

– A Katona József Színház, ahol most ülünk, szintén közösséget teremt társulatával és annak törzsközönségével – vélte. – Ha el akarnánk tőle venni a támogatást, hogy közösségeknek adjuk, akkor voltaképpen arról kellene döntetnünk, melyik ujjunkat vágjuk le.

L. Simon nem említette a kultúrházak közelmúltban felgyorsult fejlesztését, pedig hosszú távon leginkább ez mutat abba az irányba, amelyről Karácsony Gergely és Komlósi Csaba is beszélt. Mindketten felvetették, hogy az állampolgárok jelentős hányada nem fér hozzá a kultúrához. A kultúrához való hozzáférés – mint arra Karácsony Gergely felhívta a figyelmet – nemcsak szociális, hanem életkori csoportok között is nagy különbséget mutat. – A mai fiatal generációknak nagyon kevés kapcsolata van azzal, amit mi kultúrának nevezünk – vélekedett.

Abban L. Simon László is egyetértett, hogy szükséges az ének-zene oktatás és a vizuális kultúrára nevelés reformja, ahogy a sportra nevelés tekintetében ez már megtörtént. A képviselő a mindennapos testnevelés bevezetésére utalt. A vidéki kulturális kezdeményezések kapcsán előkerült a könnyűzenét és a klubéletet támogató PANKKK program megszüntetése is. L. Simon László most azt mondta: még a választások előtt készül egy bejelentéssel, amely egy könnyűzenei program létrehozásáról szól majd, erről azonban nem árult el több részletet.

Nagyobb nézeteltérés a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) és a Múzeumi Negyed körül támadt. L. Simon hangsúlyozta: szükség van új múzeumokra, a hasonló koncepciók több európai városban, például Bécsben, Berlinben is beváltak. Karácsony Gergely szerint nem lesz fedezete a hatalmas beruházásnak, L. Simon szerint már a jövő évi költségvetésben megjelenhetnek majd erre szánt összegek. Az MMA alaptörvénybe emelését Komlósi és Karácsony bírálta, míg L. Simon úgy vélekedett: egy demokratikus közéletbe belefér az is, hogy van MMA. De szerinte a kultúra igazi tétje: sikerül-e megállítania a társadalom, a fiatalok radikalizálódását, és ebből a szempontból szerinte nincs központi szerepe az akadémiának.

A Filmalappal kapcsolatban viszont a videóüzenetben megkérdezett producer, Pataki Ági és Karácsony Gergely is elismerte, hogy jól működik, és nem váltotta be a kezdeti félelmeket. Szakmai döntéseibe nem keverednek bele politikai-ideológiai szempontok. L. Simon László kiemelte: a Filmalap egyik alkotónak sem akarja megmondani, milyen értékek mentén készítsen filmet. L. Simon ezzel arra is reagált, hogy Karácsony Gergely szerint hatalmi politikát, és nem kulturális politikát folytat a kormány a kultúra területén, meg akarva mondani, hogy mi a jó művészet. Karácsony Gergely véleménye szerint a Filmalap működése túlságosan függ annak vezetőjéről, egy rossz vezető esetén számtalan lehetőség lenne rossz döntések meghozatalára.

L. Simon László szerint viszont nem iktatható ki a személyi tényező a kultúrpolitikai folyamatokból, egy intézményvezetőnek természetszerűleg szerepe lesz abban, hogy jól vagy rosszul működik az adott intézmény. A filmgyártással kapcsolatos véleménycsere harmadik érdekessége az volt, hogy Komlósi Csaba úgy nyilatkozott: a filmfinanszírozás kidobott pénz. Az éppen most éledező magyar filmgyártás szereplői bizonyára nem süllyednek mély depresszióba, amiért Komlósi pártját saját véleménye szerint sem fenyegeti a kormányra kerülés veszélye.