– A Kozmosz: Történetek a világegyetemről az 1980-as széria folytatásának, vagy inkább újrafeldolgozásának tekintendő?
– A Kozmosz: Történetek a világegyetemről önálló produkció, amely egyúttal emléket állít az eredeti sorozat atyjának, Carl Sagannak is. Az a sorozat százmilliók kedvence volt, díjnyertes széria, amely közérthetően mutatta be a csillagászat és természettudományok legújabb eredményeit. Mi a legújabb eredményeket egyúttal a legújabb technikai vívmányokkal illusztráljuk. Ezért vezetjük át a nézőt az első részben egy látványos időutazással a teljes „kozmikus naptáron”, visszaszámolva az ősrobbanástól, végig az evolúció korszakain, érintve olyan epizódokat, mint a dinoszauruszok kihalása, Giordano Bruno felfedezése, vagy akár Krisztus története. Ezzel is igyekszünk a léptéket érzékeltetni a nézővel a 15,8 milliárd éve létrejött univerzumunkban.
– Mi más a mostani Kozmoszban Carl Sagan sorozatához képest?
– A most elkészült Kozmosz a technikai lehetőségek miatt sokkal jobban képes szimulálni, hogy mi történt egykor, és mi zajlik most a világűrben. Hogy mi történik mondjuk egy gravitációs mezőben, metántengerben, és ehhez hasonlók. Tartalmilag szinte teljesen különböző az új sorozat, a története teljesen más, például mert sok minden történt az utóbbi harminc évben, ami újdonságot jelentett a nyolcvanas évekbeli tudásunkhoz képest. Emellett lesznek a Kozmoszban például animációs betétek is, amelyeket először élő szereplőkkel próbáltunk felvenni, de nem működtek, és végül egyáltalán nem éreztük idegennek sem az ötletét, sem a megvalósítását az animációnak. Izgalmas volt látni azt is, hogy hollywoodi színészek milyen lelkesedéssel álltak a film mellé, és itt nemcsak a médiaberkekben is járatos asztrofizikus Neil deGrasse Tyson házigazdaszerepére gondolok, hanem sztár narrátorhangokra.
– A Kozmosz: Történetek a világegyetemről rengeteg tudást és információt ad át a nézőnek, és érezhető a törekvés, hogy mindvégig közérthető maradjon. Feltételezem, ez volt a sorozat készítésének egyik legfontosabb szempontja.
– Valóban. A Kozmosz alapvető információt ad a közönségnek a körülöttünk lévő dolgokról, hogy legyen róluk véleményünk, és az eredeti sorozathoz hasonlóan valamennyi korosztálynak szól. Reményeink szerint a családok közösen ülnek majd a tévéképernyők elé megnézni az egyes epizódokat, és megosztják egymással a közös élményeket. Én sem vagyok csillagász, így számomra is kulcsfontosságú, hogy egy laikus is értse azokat a jelenségeket, dolgokat, amelyekről a sorozatban szó esik. Carl mindig azt mondta, hogy nem lehet egy összefüggés olyan komplex, hogy azt ne lehetne a legegyszerűbb szavakkal megfogalmazni. Az elvont szakzsargon, ami elválasztja a tömegeket a tudománytól a legnagyobb veszély a tudományra és a tudósokra nézve.
– Mit gondol, mi Carl Sagan legfontosabb öröksége napjainkban?
– Nagyon büszke vagyok Carl tudományos tevékenységére, felfedezéseire a Vénusz, a Mars és Titán kapcsán. Izgalmas megfigyelni az 1979-ben forgatott Kozmosz sorozat profetikus meglátásait: éghajlatváltozásról volt szó, meg vízről a Marson, és a napelemben rejlő lehetőségekről. Emellett nem felejtem el, hogy ő volt a legszenvedélyesebb ember, akit valaha ismertem. Bárkivel szívesen beszélt, aki kíváncsi volt rá vagy gondolataira, hihetetlen inspirációt jelentett elszántsága, kisugárzása azoknak, akik találkoztak vele. 1961-ban gond nélkül lement Délre, hogy afro-amerikaiaknak tartson egyetemi előadást, még mielőtt ez bárkinek eszébe jutott volna. Hihetetlen ellenállást képviselt a nukleáris fegyverekkel szemben. De mindenekelőtt meggyőződéssel hitte: a tudomány mindenkié.
– A stáblistán egy meglepő név biztosan szerepel: a Family Guy és Amerikai fater kiötlője, valamint a világsikerű vígjáték, a Ted rendezője, Seth MacFarlane-é. Mennyit tett a sorozatért a producerként feltüntetett filmes?
– Rengeteget, őszintén mondom, nélküle nem készült volna el a sorozat. Ő mutatott be a Fox producereinek, és ő mondta nekik, hogy ezt el kell készítenünk. Neki köszönhetően emelkedett olyan szintre a produkció, került bele olyan hollywoodi beszállás, amiről előtte álmodni sem mertünk.
– Az önök munkássága is szerepet játszott abban, hogy a hollywoodi sci-fi-filmek egyre hitelesebbek tudományos szempontból. Mi lehet a következő lépés?
– Nagyon boldog lennék, ha egy 200 millió dolláros költségvetésű sci-fibe akár csak egy friss diplomás fizikust, biológust, vagy az adott terület ismerőjét felkérnék szakértőnek, aki akár csak egy kicsit konyít a tudományokhoz. Ha egy történelmi filmben tudnak jelmez- és látványtervezőt felkérni a hitelességhez, miért volna ez az alaposság a sci-fiknél kevésbé szükséges? Mi ezt a hitelességet teremtettük meg nagyon körültekintően a Kozmoszban, s reméljük, hogy követőre találunk a hollywoodi filmesek és filmek között is.
– A Kozmosz: Történetek a világegyetemről önálló produkció, amely egyúttal emléket állít az eredeti sorozat atyjának, Carl Sagannak is. Az a sorozat százmilliók kedvence volt, díjnyertes széria, amely közérthetően mutatta be a csillagászat és természettudományok legújabb eredményeit. Mi a legújabb eredményeket egyúttal a legújabb technikai vívmányokkal illusztráljuk. Ezért vezetjük át a nézőt az első részben egy látványos időutazással a teljes „kozmikus naptáron”, visszaszámolva az ősrobbanástól, végig az evolúció korszakain, érintve olyan epizódokat, mint a dinoszauruszok kihalása, Giordano Bruno felfedezése, vagy akár Krisztus története. Ezzel is igyekszünk a léptéket érzékeltetni a nézővel a 15,8 milliárd éve létrejött univerzumunkban.
– Mi más a mostani Kozmoszban Carl Sagan sorozatához képest?
– A most elkészült Kozmosz a technikai lehetőségek miatt sokkal jobban képes szimulálni, hogy mi történt egykor, és mi zajlik most a világűrben. Hogy mi történik mondjuk egy gravitációs mezőben, metántengerben, és ehhez hasonlók. Tartalmilag szinte teljesen különböző az új sorozat, a története teljesen más, például mert sok minden történt az utóbbi harminc évben, ami újdonságot jelentett a nyolcvanas évekbeli tudásunkhoz képest. Emellett lesznek a Kozmoszban például animációs betétek is, amelyeket először élő szereplőkkel próbáltunk felvenni, de nem működtek, és végül egyáltalán nem éreztük idegennek sem az ötletét, sem a megvalósítását az animációnak. Izgalmas volt látni azt is, hogy hollywoodi színészek milyen lelkesedéssel álltak a film mellé, és itt nemcsak a médiaberkekben is járatos asztrofizikus Neil deGrasse Tyson házigazdaszerepére gondolok, hanem sztár narrátorhangokra.
– A Kozmosz: Történetek a világegyetemről rengeteg tudást és információt ad át a nézőnek, és érezhető a törekvés, hogy mindvégig közérthető maradjon. Feltételezem, ez volt a sorozat készítésének egyik legfontosabb szempontja.
– Valóban. A Kozmosz alapvető információt ad a közönségnek a körülöttünk lévő dolgokról, hogy legyen róluk véleményünk, és az eredeti sorozathoz hasonlóan valamennyi korosztálynak szól. Reményeink szerint a családok közösen ülnek majd a tévéképernyők elé megnézni az egyes epizódokat, és megosztják egymással a közös élményeket. Én sem vagyok csillagász, így számomra is kulcsfontosságú, hogy egy laikus is értse azokat a jelenségeket, dolgokat, amelyekről a sorozatban szó esik. Carl mindig azt mondta, hogy nem lehet egy összefüggés olyan komplex, hogy azt ne lehetne a legegyszerűbb szavakkal megfogalmazni. Az elvont szakzsargon, ami elválasztja a tömegeket a tudománytól a legnagyobb veszély a tudományra és a tudósokra nézve.
– Mit gondol, mi Carl Sagan legfontosabb öröksége napjainkban?
– Nagyon büszke vagyok Carl tudományos tevékenységére, felfedezéseire a Vénusz, a Mars és Titán kapcsán. Izgalmas megfigyelni az 1979-ben forgatott Kozmosz sorozat profetikus meglátásait: éghajlatváltozásról volt szó, meg vízről a Marson, és a napelemben rejlő lehetőségekről. Emellett nem felejtem el, hogy ő volt a legszenvedélyesebb ember, akit valaha ismertem. Bárkivel szívesen beszélt, aki kíváncsi volt rá vagy gondolataira, hihetetlen inspirációt jelentett elszántsága, kisugárzása azoknak, akik találkoztak vele. 1961-ban gond nélkül lement Délre, hogy afro-amerikaiaknak tartson egyetemi előadást, még mielőtt ez bárkinek eszébe jutott volna. Hihetetlen ellenállást képviselt a nukleáris fegyverekkel szemben. De mindenekelőtt meggyőződéssel hitte: a tudomány mindenkié.
– A stáblistán egy meglepő név biztosan szerepel: a Family Guy és Amerikai fater kiötlője, valamint a világsikerű vígjáték, a Ted rendezője, Seth MacFarlane-é. Mennyit tett a sorozatért a producerként feltüntetett filmes?
– Rengeteget, őszintén mondom, nélküle nem készült volna el a sorozat. Ő mutatott be a Fox producereinek, és ő mondta nekik, hogy ezt el kell készítenünk. Neki köszönhetően emelkedett olyan szintre a produkció, került bele olyan hollywoodi beszállás, amiről előtte álmodni sem mertünk.
– Az önök munkássága is szerepet játszott abban, hogy a hollywoodi sci-fi-filmek egyre hitelesebbek tudományos szempontból. Mi lehet a következő lépés?
– Nagyon boldog lennék, ha egy 200 millió dolláros költségvetésű sci-fibe akár csak egy friss diplomás fizikust, biológust, vagy az adott terület ismerőjét felkérnék szakértőnek, aki akár csak egy kicsit konyít a tudományokhoz. Ha egy történelmi filmben tudnak jelmez- és látványtervezőt felkérni a hitelességhez, miért volna ez az alaposság a sci-fiknél kevésbé szükséges? Mi ezt a hitelességet teremtettük meg nagyon körültekintően a Kozmoszban, s reméljük, hogy követőre találunk a hollywoodi filmesek és filmek között is.
