Két évvel ezelőtt az első Red Bull Pilvaker elsöprő sikert hozott. Az akkori rendezvényen neves hazai rapperek és a még alig ismert hazai slam poetry legjobbjai rendhagyó módon emlékeztek 1848. március idusára. Egy verseny keretében alakították a saját képükre Petőfi klasszikussá vált műveit, a hatás pedig nem maradt el: a közönség majd’ megőrült az újrahangolt forradalomért. A kötelező irodalom egyszeriben trendivé vált, az esemény így hamar kultúrmisszióvá nemesedett: sikerrel hozta közel a fiatalabb korosztályhoz az irodalmat és a forradalom hőseit. Tavaly elmaradt a Pilvaker, az idén azonban megújult formában, új fellépőkkel és új dalokkal tért vissza a rendezvény.
Verseny helyett ezúttal egy színházi előadás keretei között zajlott a szavak forradalma. Az Erkelben éppen 1848 néző előtt bemutatott produkciót Szente Vajk rendezésében állították színpadra. A hazai rapszcéna és könnyűzenei élet neves képviselői mellett az előadásban közreműködött Kautzky Armand, Szervét Tibor és Kiss Ádám humorista is. Az idei repertoár három új átdolgozással bővült, a közönség a már jól ismert Anyám tyúkja és János vitéz mellett a Füstbe ment terv, a Walesi bárdok és a Nemzeti dal mai változatát is hallhatta. Az eseményt az M2 és a Petőfi rádió is közvetítette.
Komoly változás volt a két évvel ezelőttihez képest, hogy a slam poetry képviselői visszaléptek a szerepléstől. Egy héttel a rendezvény előtt kiadott levelükben a slammerek úgy fogalmaztak, „a Szervezők, a rendezvény műsorszolgáltatói és a Mi elképzeléseink korántsem egyeznek azzal kapcsolatban, hogy mit jelent ma, Magyarországon, 2014 márciusában 1848 márciusának, a Nemzeti dalnak vagy a 12 pontnak az öröksége, és hogy mi is pontosan ezeknek az aktualitása”. A vita középpontjában az állt, vajon lehet-e közéleti témákat feszegetni a forradalmi megemlékezés kapcsán, az álláspontok nem közeledtek, a slammerek pedig kiszálltak a készülő produkcióból.
Sok minden megváltozott tehát az első Pilvakerhez képest, az érdeklődés azonban változatlan maradt. A felfokozott várakozást mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az előadásra a jegyek alig néhány óra alatt elfogytak. Tíz perccel a kezdés előtt egy tűt nem lehetett leejteni az Erkel Színház előterében. A tömeg pedig akár egy iskolai ünnepség közönségének is beillett volna. Egy apró különbséggel, itt ugyanis a jól öltözött, kokárdás gimnazisták önszántukból vettek részt a forradalmi megemlékezésen: a Pilvaker már ezzel elérte a célját. Persze a fellépők névsora akár garanciát is jelenthetett erre. Sena Dagadu énekesnő és a Random Trip zenekara mellett ugyanis olyan rapperek és MC-k léptek színpadra, mint Diaz és Wolfie a Punnany Massifból, Dipa és Bom a DSP-ből, valamint Süveg Márk Saiid. De beszállt a forradalmi műsorba a „két kicsi legóról” elhíresült Fluor Tomi, valamint az előző rendezvény ceremóniamestere, Sub Bass Monster is.
A fiatalok gondolkodnak az akkori időkről, csak éppen mostani szavakkal – fogalmazta meg ars poeticáját Szente Vajk rendező. Az előadás ennek szellemében játszotta egymásra a klasszikus műveket és a „mostani szavakat”. Így lett az „Ej, mi a kő! tyúkanyó”-ból „Hé, mi a szitu tyúkanyó?” De „az utca népének stílusában” született újjá a műsorban a Szabadság, szerelem!, a Föltámadott a tenger és a János vitéz is. És ebbe a sorba illeszkedett Kiss Ádám humorista magánszáma is. A Dumaszínház egyik legnépszerűbb előadója Petőfit mai fiatalként képzelte el: „S a kis szobába toppanék /Röpűlt felém anyám /lőttem is egy szelfit/és posztoltam a falán”, hangzott a facebookozó költő dala.
A produkció minden pillanata a forradalmi hevület mai szavakba öntését célozta, és ezt több-kevesebb sikerrel végig is vitték az előadók. A színházi miliő ugyanakkor komoly kihívás elé állította őket. Színpadra állítva az utcai költészet elvesztette spontán jellegét. Érkezett persze visszajelzés a közönségtől, de a forma alapvetően változtatta meg az eredeti produkciókat. Ráadásul a koncepció miatt néha erőltetett stílusparódiának tűntek az újraírások. Nem volt egyértelmű emellett az átkötő jelenetek szerepe sem. Kiss Ádám valódi dumaszínházi hangulatot teremtett néhány másodperc alatt, ám a színészek, különösen a felpörgetett ripacsként színpadra rebbenő Földes Eszter jelenléte néhol indokolatlannak tűnt. A slam poetry kiesésével pedig eltűnt a megemlékezés kritikai éle, amely két éve remek ellenpontként szolgált a főleg a szórakoztatást célzó rapszövegekkel szemben. Ráadásul érthetetlen hibák is megzavarták az előadást: a technika nem állt a helyzet magaslatán, a fények gyakran csak másodpercek elteltével találták meg az aktuális főszereplőt, és a verssorok első fele rendszerint néma maradt.
Nem volt könnyű feladat a kultikussá vált első Pilvaker nyomdokába lépni. A színpadi produkció tovább nehezítette a dolgot, az alkotók és a résztvevők azonban minden probléma és hiba ellenére is egy szórakoztató produkciót hoztak létre, amely ismét elérte célját, megmozdította, színházba csábította a fiatalokat március 15-én.
