Szakály Márta 1953-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, majd a Győri Kisfaludy Színházhoz szerződött, és bekapcsolódott az ottani bábszínház munkájába is. Egy interjúban úgy nyilatkozott, ebben az időszakban oldódott föl benne valami, majd a Szentivánéji álom Helénája győzte meg őt végleg a pályáról: „Akkor éreztem először, hogy a bábu valami pluszt ad, lebegő volt, szinte engem is vitt magával” – idézte fel a műfajhoz fűződő szoros kötelék kezdeteit egy interjúban.
Szakály Márta 1962 óta az Állami, illetve a jogutód Budapest Bábszínház tagja. Munkáját 1976-ban Jászai Mari-díjjal, 1988-ban érdemes művész kitüntetéssel, 1999-ben Kossuth-díjjal ismerték el. Tanított a színház bábszínészképző tanfolyamán és a Színház- és Filmművészeti Főiskolán is.
„A bábu betöretlen csikó, mindegyik más. Sok munka van abban, amíg ez az élettelen test azt csinálja, amit én akarok, le kell faragnom a sutaságát. Én összenövök játszótársaimmal” – vallott munkájáról.
Pályája során alakított hősnőket, naivákat, később karakterszerepeket. Játszott számtalan gyermekelőadásban, de az ő nevéhez fűződnek az Állami Bábszínház világjáró, zenetörténetileg is revelációként értékelt Bartók-produkcióinak (A fából faragott királyfi, A csodálatos mandarin) női főszerepei.
Egy alkalommal így vallott a bábszínházról, a bábszínész és a nézők viszonyáról: „Kezdetben egy kicsit valóban tartottam attól, hogy a paraván elválaszt a közönségtől. Hogy nem lesz meg az a kapcsolat, ami más színházakban természetes. Aztán rájöttem, hogy a paraván nem választ el. Ha az ember jól játssza szerepét, mind a felnőtt-, mind a gyermekközönséggel eleven kontaktust tud tartani.”
Szakály Mártát jelenleg is láthatjuk a színpadon: a Misi mókus vándorúton Muci mókusát évtizedek óta hatalmas sikerrel eleveníti meg – ezt az előadást e napon is játssza –, és a Minden egér szereti a sajtot Lidi mamájaként is a közönség szeretetének örvend.
