– Pályája elején tagja volt a Martha Graham és a Lar Lubovitch társulatnak. A különböző technikák hogyan hatottak saját mozgásvilágának kidolgozására?
– Formanyelvem alapját a klasszikus balett adja, hiszen enélkül nem létezhet tánc. A klasszikus technika révén születhet meg egy táncosban a biztos testtudat. Hiszem, hogy ennek birtokában lesz képes minden más mozgásnyelvet elsajátítani. Graham és Lubovitch metódusa révén a lendületet, a szabadságot, a ritmussal való játékot tanultam meg.
– Koreográfusként mi motiválja leginkább?
– Olyan előadásokat szeretek készíteni, amelyekben a nézők ténylegesen magukra ismerhetnek, amelyekben újraélhetik létezésük legfontosabb momentumait, amely rámutat arra, kik is vagyunk mi most.– A legnagyobb operatársulatokkal dolgozott együtt, rendezett a Metropolitanben, a washingtoni operában. Mit követelnek meg ezek a munkák?
– Amikor az első felkérést kaptam a Salome koreografálására, egyáltalán nem ismertem az operák működését, szabályrendszerét. Fogalmam sem volt, milyen törvények szerint működnek ott a dolgok. Rájöttem, hogy modern táncosként nagyon új, izgalmas megvilágításba helyezhetem az opera műfaját. Ezek a munkák nekem nem a táncról, hanem a megértésről szólnak, hogy dramaturgiailag milyen mozgásokat kíván meg az adott történt. Úgy tapasztaltam, az énekesek nagyon nyitottak erre a fajta gondolkodásra. A mozdulatokban rejlő jelentésekre koncentrálok: teljesen más megvilágításba kerülhetnek az események, ha az énekesek mozdulatai átgondoltan vannak felépítve.
