– Először vendégszerepelnek Magyarországon, mi alapján állította össze a műsort?
– Szerettem volna megmutatni, hogy mi hogyan gondolkodunk a táncról. A koreográfiáim egyszerre megrendítőek, végtelenül érzelmesek és rendkívül absztraktak. Az a három koreográfia, amelyet most láthat a magyar közönség, a hátunk mögött lévő két évtized legfontosabb pillanatait, koreográfusi stílusom alakulását mutatja meg. A Boats Leavinget 2006-ban készítettem az Amerikai Táncfesztiválra. Érzékeny előadás, amelynek a lelke az Arvo Pärt kórusműve, a Te Deum. Ez a mű a távozás, az elbúcsúzás metaforája, elmélyült utazás. Életünk során számos embert – rokont, szerelmet, barátot – kell különböző okok miatt elengednünk. És egyszer nekünk is magunk mögött kell hagynunk földi létezésünket. A Rise húsz évvel ezelőtt készült: olyan, mint egy festmény, mégis ez a legdinamikusabb előadás a három közül. John Adam lendületes zenéje, a Fearful Symmetries (Félelmetes szimmetriák) inspirálta. A színpadon megszülető energiák révén állandó változás jellemzi. A színek, a testek, a mozdulatok elmozduló építkezése ez.
– A legizgalmasabb talán a The Bench Quartet lesz, amelyet a Martha Graham társulat felkérésére készített tavaly Graham ikonikus, 1930-as szólójának, a Lamentationnek (Merengés) reflexiójaként.
– Hasonló dinamikájú etűdöt próbáltam felépíteni, de kortárs hangnemben. Kodály Zoltán műve helyett Ravel zongoradarabját, a Gaspard de la nuit-t használtam aláfestésként. A magányos nővel szemben négy férfit állítottam a középpontba, az ő belső érzelmi utazásuknak lehetünk tanúi. Igazi kihívás volt: egy padra komponált, korlátozott helyzetből, a magányos merengésből, amely a bánatról szól, kellett kirajzolni a saját történetem: az emberi kapcsolatokról szól, arról, hogy mennyire szükségünk van egymásra, egymás érintésére. A pad az én esetemben csak kiindulópont volt.
– Gyermekként rajongott az MGM musicalfilmjeiért, Fred Astaire és Ginger Rogers párosáért, vágya volt, hogy a Broadway-n szerepelhessen. Hatással vannak mostani munkájára ezek a tapasztalatok?
– Ezek a második világháború után készült filmek menekülési útvonalat jelentettek az akkori embereknek a realitástól. Gyerekként hittem, hogy a világ tényleg úgy működik, mint a Táncoslábú rekrutákban vagy a Dalol a flottában, hogy miközben az édesanyámmal vásárolunk, bármikor táncra perdülhetnek az eladók vagy mi magunk. Ezt a fajta spontaneitást őrzöm magamban, és ez visszaköszön a munkáimban is. Sokszor olybá tűnhet, hogy a táncosok improvizálnak, de pontosan felépített, tűpontosan kidolgozott mozgássorokból épülnek fel a darabjaim.
– Pályája elején tagja volt a Martha Graham és a Lar Lubovitch társulatnak. A különböző technikák hogyan hatottak saját mozgásvilágának kidolgozására?
– Formanyelvem alapját a klasszikus balett adja, hiszen enélkül nem létezhet tánc. A klasszikus technika révén születhet meg egy táncosban a biztos testtudat. Hiszem, hogy ennek birtokában lesz képes minden más mozgásnyelvet elsajátítani. Graham és Lubovitch metódusa révén a lendületet, a szabadságot, a ritmussal való játékot tanultam meg.
– Koreográfusként mi motiválja leginkább?
– Olyan előadásokat szeretek készíteni, amelyekben a nézők ténylegesen magukra ismerhetnek, amelyekben újraélhetik létezésük legfontosabb momentumait, amely rámutat arra, kik is vagyunk mi most.– A legnagyobb operatársulatokkal dolgozott együtt, rendezett a Metropolitanben, a washingtoni operában. Mit követelnek meg ezek a munkák?
– Amikor az első felkérést kaptam a Salome koreografálására, egyáltalán nem ismertem az operák működését, szabályrendszerét. Fogalmam sem volt, milyen törvények szerint működnek ott a dolgok. Rájöttem, hogy modern táncosként nagyon új, izgalmas megvilágításba helyezhetem az opera műfaját. Ezek a munkák nekem nem a táncról, hanem a megértésről szólnak, hogy dramaturgiailag milyen mozgásokat kíván meg az adott történt. Úgy tapasztaltam, az énekesek nagyon nyitottak erre a fajta gondolkodásra. A mozdulatokban rejlő jelentésekre koncentrálok: teljesen más megvilágításba kerülhetnek az események, ha az énekesek mozdulatai átgondoltan vannak felépítve.