A Seattle-i srác szimplán és egyszerűen csatlakozott a Huszonhetesek klubjához, ahol akkor már olyan, 27 éves korukban meghalt elődök várták, mint Jim Morrison, Jimi Hendrix, Janis Joplin vagy épp a Rolling Stones-alapító Brian Jones. Később hozzájuk „csatlakozott” 2011-ben Amy Winehouse is. Cobain temetésekor Bükkszentkereszten jártam osztálykiránduláson, és Kircsi Peti barátommal inkább kihagytuk az egyik nap hegyi túráját, csak hogy élőben végig tudjuk nézni a búcsúszertartást.
Kurt sosem volt egy sztáralkat, celebforma. Utálta az egész showbizniszt. Látszott rajta, hogy valahol két stáció között lebegett, mintha nem is mindig tartotta volna a kapcsolatot a körülötte zizegő akusztikával. Az őrültségérzetet fjordkéken izzó szemei csak fokozták. A sokak szerint az őt érő nyomás, a gyorsan jött hírnév miatt a még inkább a szintetikus drogok rabjává váló zenész pedig annak ellenére, hogy két végén égette a gyertyát, cigivel a szájában képes volt azt tanácsolni egy tőle a ’92-es redingi koncert után autogramot kérő brit kissrácnak, hogy „kölyök, sose gyújts rá!”
Arra persze mindig is kíváncsi voltam, vajon a „szőke srác” mit kezdene ma magával. Amikor a lányok visongtak svédmintás pulóverei láttán, akkor az internet még épp egy svájci laborban éledezett. Se híre, se hamva nem volt a közösségi oldalaknak, se Facebook, se Twitter, se Skype, se Instagram, se Tumblr, se YouTube, se SoundCloud, se Google, se Wikipedia. Nem nyomott senki szelfieket sem, nem posztolták rommá kismilliárd fotóval, videóval, zenével a virtuális szupersztrádát.
Nirvana: Krist Novoselic, Dave Grohl, Kurt Cobain
Fotó: Facebook/Nirvana

Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!