Nem nőies női plakátok

A lengyel plakátművész olyan, mint a Forma–1-es autóversenyző. Ezt most Magdalena Wosik bizonyítja nekünk.

Szilágyi Bundi András
2014. 04. 01. 12:22
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A jelen kiállítás tehát nem véletlenül referál arra a jelenségre, amit a női művészet fogalma fed le a kortárs művészetről szóló irodalomban. „Női kvótát a lengyel grafikába!” – adhatnánk ki a szlogent, ha nem épp ennek a kiállításnak a kapcsán kellene zárójelbe tenni számos olyan toposzt és közhelyet, amely alapján a női művészet sajátságait a műkritika megállapítja.

Magdalena Wosik ugyanis nem női művész vagy nőművész, hanem pont olyan értékű és stílusú, sőt néhol modorú alkotó, akinek plakátjairól akkor is átüt a sajátos lengyel íz, ha épp angolul vagy franciául szól hozzánk a grafika. Mindez – s ezt épp Magdalena Wosik mutatja –, úgy tűnik, túlnyúlik generációkon és nemeken is.

Természetesen a lengyel plakátok is, legalábbis ami a művészi plakátokat illeti, elsősorban nem a kereskedelmi szférához kötődnek, hanem elsősorban kulturális eseményekhez kapcsolódnak. Magdalena Wosik azonban bőséggel kap megbízásokat kisvárosok fesztiváljaira, zenei koncertekre, színházi bemutatókra vagy civil szervezetek, alapítványok megjelenítésére. Ezek a szervezetek kifejezetten igénylik is a lengyel művészi plakátot. Retorikus tehát a kérdés, hogy vajon miért kell alacsony színvonalú plakátokkal reklámozni az állami rendezvényeket, fesztiválokat, színházi és kulturális eseményeket, miért nincs hasonlóan bevett felülete a magyar plakátművészeknek? Miért nincs igénye egy vidéki városnak a saját identitását továbbgondolni akár oly módon, ahogy Wosik teszi Wroclaw-val egyes plakátjain. Zsidó zenei fesztivál, egyetemi napok, kabarébemutató, de városi kézilabda-bajnokság is érdemes Wosik átírása révén arra, hogy a rendezvény végeztével, a plakát okán egy budapesti kiállítás részévé váljon.

Wosik plakátjai tehát – ha úgy tetszik – többnyire egyáltalán nem női, mint inkább egyértelműen lengyel plakátok. Nem kell azonban hosszú ideig keresni a nőt. A grafikák finomságai, a megoldások puhaságai, a humor visszafogott eleganciája elárulja, hogy alkotójuk mennyire érzékeny, empatikus, nőies. Wosik munkásságának egy másik, a kiállításon nem látható szegmense a gyermekkönyv-illusztráció. Munkásságát is könyvillusztrációkkal, ex librisekkel kezdte a kilencvenes években. Illusztrációin már sokkal inkább megmutatkozik a „női alkotó” karaktere. Ezeken az illusztrációkon – csakúgy, mint a plakátokon – kivételes eleganciával ötvözi a rézkarc finomságú grafikai elemeket a textúrákat mutató, szinte absztrakt felületként jelentkező fotórészletekkel és nagyvonalú expresszív gesztusokkal. A digitális utómunka olyan finoman, szinte észrevétlenül van jelen ezekben a művekben, hogy csak az igazán avatott szem számára mutatkozik meg, hogy – némileg szemben a lengyel hagyományokkal – nem 100 százalékosan analóg plakátokat látunk. Mindenesetre a digitális utómunkát ilyen finoman és észrevétlenül alkalmazni sokkal nehezebb feladat, mint amikor a grafikus gépen alkotja meg művét. A számítógép – szerencsés módon – ugyanúgy pusztán a grafikus eszköze, miként az ecset, a toll, a ceruza vagy a fényképezőgép. A lengyel plakát tehát nem pusztán a múlt lezárt része, nosztalgikus felület, amelyet egykori, néhol vicces, néhol ötletes moziplakátokról készült blogválogatások formájában láthatunk. A lengyel plakát képes volt megújulni, kiküzdeni magának a vevőkörét, felületét, helyét a vizuális környezetben. Van mit tanulni, nem csak a grafikai módszerek terén.

 



Tavalyelőtt volt vendége hazánknak Wladislaw Pluta a MOME-n, a Design Terminálban tartott kiállítása követte workshopját. Wosik valószínűleg jövőre jön hazánkba hasonló plakát workshopot tartani Krysztof Duczky meghívására a Budapesti Kommunikációs Főiskola grafika szakára, de a tárlat megnyitóján a soproni grafika szak mestere, Orosz István is jelen volt. A kapcsolat lengyel és magyar grafika, grafikusok között tehát adott és működik. A Magyar Plakát Társaság és a Lengyel Intézet együttműködése is virágzó és folytonos, ennek keretében ismerkedhettünk meg Magdalena Wosik művészetével is. Láthatjuk mi is a nagyszerű lengyel plakátokat, alkotóik is járnak hazánkba. Fiatal grafikusainkat oktatva, velük kommunikálva minden lehetőségünk megvan arra, hogy minőségi grafikai környezetet teremthessünk magunknak, a magyar plakátnak. Ehhez azonban elsősorban igényesség, és ha úgy tetszik, dizájnpatriotizmus szükségeltetik: magyar gyereknek magyar gyerekkönyvet, magyar színháznak magyar plakátot. S hosszú távon: magyar cégnek magyar arculatot, magyar reklámot!

 

Sajátos magyar plakátok voltak a múltban, a műfaj mesterei aktívak, alkotnak és oktatnak is. Az ebből megteremtett önálló identitással rendelkező vizuális környezet azonban csak akkor jöhet létre, ha a plakátok, hirdetések, reklámfelületek tulajdonosai, a megrendelők nem a lehető legolcsóbb módokat akarják igénybe venni, hanem felnőttnek nézve fogyasztóikat is, igényes és szellemes, elgondolkodtató üzenetekbe csomagolva tárják elénk üzeneteiket. Reméljük, hogy az utóbbi évek magyar gasztroforradalmát egy plakátforradalom is követi majd.

(PL_AKÁTOK – Magdalena Wosik, Lengyel Intézet, látogatható április 22-ig.)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.