Sencsen: magyar építésziroda világsikere

Magyar tervek alapján épül a kínai Sencsenben a Nansan Kulturális, Sportközpont és Művészeti Múzeum.

Onnan lehet tudni, hogy egy kínai tantestületben ki az énektanár, hogy az asztalán ott van Kodály Zoltán képe – ez a hozzászólás már a csütörtöki sajtótájékoztató vége felé hangzott el a közönség soraiból, de addig is számtalanszor kerültek elő arra vonatkozó példák: a magyar kultúra, építészet és sport komoly megbecsülésnek örvend a kínaiak körében.

Bár Zoboki Gábor építész a Müpát is tervező Zoboki-Demeter és Társai Építésziroda részéről ironikusan ugyan, de mégiscsak sajnálkozott azon, hogy a magyar építészszakmának nincsenek „Öveges professzorai”, és így talán kevésbé tudatosul a közvéleményben, milyen komoly munka és akarás húzódik meg egy-egy terv megvalósulása mögött, azért az bátran kijelenthető: magyar építészként bemutatkozni Kínában nem a legrosszabb dolog, ami az emberrel történhet.

Ez pedig elsősorban Hugyec László nevének köszönhető, aki a két világháború között modern várost varázsolt Sanghajból, és akinek a neve a mai napig tiszteletet vált ki, hasonlóan Kodályéhoz. Vagy éppen Petőfiéhez – tudhatta meg a közönség Balatoni Monikától, a KIM társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkárától, aki az immár második alkalommal rendezett, márciusban zajlott sanghaji Hudec-hét tapasztalatairól szólva utalt rá: nem véletlen, hogy kínai diákok a János vitéz feldolgozására kaptak felkérést a rendezvény ideje alatt, hiszen a magyar költő Szabadság, szerelem! költeményét szinte mindenki kívülről fújja az óriási országban. Persze Petőfi emlékének továbbéltetésénél gyakorlatiasabb eredményt is hozott az eseménysorozat.

Tér, élmény

Fotó: Zoboki-Demeter és Társai Építésziroda

Többek között a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) is sikerrel mutatkozott be kint, és könnyen elképzelhető, hogy hosszabb távon is sikerül az intézménynek gyümölcsöző kapcsolatokat építeni Kínában, még egy kihelyezett campus terve is felmerült.

Az épületet a kínai partnerek a magyar tervekhez szigorúan ragaszkodva, Zoboki szavaival élve csavarról csavarra – ami ott egyáltalán nem magától értetődő –, tökéletes műszaki minőségben építették meg. „Látok kapcsolati lehetőségeket nemcsak a magyar építészet és a magyar sport, hanem a kulturális szféra számára is, hogy birtokba vegye ezt a házat, és tudásával támogassa a kínaiakat abban, hogy hogyan kell egy ilyen intézményt működtetni” – mondta Zoboki Gábor, hozzátéve: a beruházás elnyerése valójában az egész magyar építészszakma és építészetoktatás sikere.

Zoboki Gábor szerint a kultúra és a sport összekapcsolódik a kínai gondolkodásban, ez az oka, hogy a hamarosan elkészülő komplexum is ezt a két elemet vegyíti. A központban található színházi és koncerttér, gyerekszínház, múzeum, könyvtár és szabadtéri színpad, de ugyanúgy sportaréna és uszoda is – magyarázta. Az építész arra is felhívta a figyelmet: a magyar művészek, építészek „könnyűlovassága” máris komoly sikereket ért el egy-egy „portya” során, de a komoly áttöréshez széles körű, kormányzatilag is támogatott és összehangolt erőfeszítések szükségesek.

És nem is árt igyekezni, mivel Zoboki szerint nagyon sok, nálunk nagyobb ország igyekszik megvetni a lábát Kínában kulturális téren is, a kínaiak által elismert magyar tudás és a ránk jellemző szakmai alázat azonban komoly esélyt jelenthet számunkra. Káel Csaba, a Művészetek Palotája vezérigazgatója kiemelte: az élénkülő kínai–magyar zenei kapcsolatok kiépítésében az általa vezetett intézmény is fontos szerepet játszott, és utalt egyúttal a Müpa két vezető kínai kulturális intézménnyel – a pekingi Nemzeti Előadó-művészeti Központtal és a Sanghaji Nagyszínházzal – kötött együttműködési megállapodásaira. A vezérigazgató felidézte, hogy az utóbbi keretében például Verdi Attila című operáját mutatták be tavaly novemberben Sanghajban a zeneszerző születésének bicentenáriuma alkalmából, és a témaválasztás sem véletlen, hiszen a kínaiak mindmáig tudják, kik voltak azok a hunok, akik ellen a Nagy Fal épült.

Káel Csaba rámutatott: számos kulturális, előadó-művészeti központ épült Kínában az utóbbi években, de ezek többsége nem működik megfelelően, „nincs bennük élet”. Ezért Zoboki Gáborhoz csatlakozva úgy vélte, hogy a kulturális menedzsment terén felhalmozott magyar tapasztalatoknak lehet piaca Kínában.