A slam poetry diadalútja vitán felül áll. Napjainkban a szabad költészeti formák népszerűsége a (hazai) rocksztárokéval vetekszik. Valami új, minőségi és trendi dolog jelent meg a kulturális palettán. A csütörtöki esti verseny ebből a szempontból több tanulsággal is szolgált. Az újdonság varázsa lassan elszáll, a slam a mindennapok kultúrájának részévé válik, így a felfokozott figyelem fenntartásáért egyre többet és többet kell tennie a slammereknek.
Dreamtime! – a címvédők: Gábor Tamás Indiana és Tolnai Eszter
Fotó: Nagy Béla
Remek példa volt erre a Dreamtime! elnevezésű, Tolnai Eszter és Gábor Tamás Indiana alkotta duó – akiknek egyébként segítségére sietett Bencsik Ádám Ponza és Farkas Franciska is. A „páros” címvédőként érkezett a versenyre, emlékezetes tavalyi produkciójukkal magasra tették a lécet mindenki számára. Csütörtök esti előadásukkal azonban könnyedén felülmúlták eddigi performanszaikat, és mindenki másét is. Győzelmükhöz kétség sem férhetett. A mindenható pénzhez intézett ironikus imájuk napjaink morális deficitjének tökéletes esszenciája volt. Gondolat és szórakoztatás remek egysége bő négy percben. Szinén kiemelkedett a mezőnyből a harmadikként végzett Győrfi Kata–Csider István Zoltán duó. Ők is, ahogy a csapatok mindegyike, közéleti témákra reflektáltak, ám – szemben a versenyzők többségével – ezt klisék pufogtatása nélkül tették.
Úgy tűnt, többen elfelejtették, hogy hiába szól a slam a szabad kifejezésről, nem árt tekintettel lenni a közönségre is. A gondolatiságnak mellbe kell vágnia, ehhez pedig nem elég a társadalmi anomáliák egyszerű és dühös felsorolása. Ez a műfaj, mint a cápa, addig él, amíg folyamatosan előre halad. Fejlődés nélkül a rendkívül egységes mozgalom könnyedén belterjes emlékművé válhat. Kár lenne érte, hiszen a slam éles szemű és eszű kritikája üde színfolt a hazai kulturális életben.
A csütörtök esti verseny második helyét a Standard Hiba csapata szerezte meg, a közönségdíjat a Fórizs Mátyás–Alvégi Lóci duó, a zsűri különdíját pedig a Leszezmégígyse csapata kapta.
