Az izraeli műfajfilm gyakorlatilag nem is létezett 2010-ig, legalábbis az erőszakosabb bűnügyi és horrorzsánerek tekintetében. Akkor két fiatal rendező, Navot Papushado, Aharon Keshales, ráunva az addig készülő és elfáradó moralizáló politikai drámák egysíkúságára és ingerszegénységére, elkészítette a Veszettek című horrorfilmet, amely tisztességes nézettséget ért el, és lelkesítő kritikákat kapott.
A Csúnya, gonosz bácsikkal viszont messzire repült a gerely: öt izraeli akadémiai elismerés mellett, az izraeli kritikusok és a nagy Quentin Tarantino is az év filmjének nevezte 2013-ban a filmet, emellett a bevételi listákat is vezette 12 hétig hazájában. A filmben három férfi – egy igazságérzetét félretenni nem tudó rendőr, valamint az egyik áldozat apja és nagyapja – egy feltételezett pedofil gyilkost kínoz, hogy megtörje és vallomásra bírja rémes tettei elkövetésével kapcsolatban.
18 éven felülieknek szóló izgalmak és borzalmak, a brutalitáson túl meglepően éles és pontos társadalom- és rendszerkritikával.
A holnap határa (12)
A holnap határa alapötletét tekintve semmiképp nem nevezhető újszerűnek, hiszen benne végső soron Tom Cruise éli át nap mint nap ugyanazt a napot: ami történetesen saját halála. Utóbbi máris kissé merész a hollywoodi sztárkultusz nézőpontjából, ám A holnap határának ezenfelül olyan feszesre szabott forgatókönyve van és annyi iróniát tartalmaz, hogy szinte észrevétlenül válik az elmúlt évek legjobb hollywoodi szórakoztató darabjává.
A jövőben játszódó sztoriban Tom Cruise halála napjának folyamatos megélése során próbálja legyőzni a Föld elpusztítására érkező ufókat. Utóbbiak fittyet hánynak a politikára, és egyszerre igáznák le Európát, Kínát, és Oroszországot, miközben az első és második világháborúra kísértetiesen emlékeztető harci helyzetek alakulnak ki Verdunnél és a normandiai partoknál.
Amitől váratlanul hasonszőrű társainál sokkalta jobb lesz A holnap határa az az, hogy az alkotók nem elégedtek meg a tökéletes vizualitással. Doug Liman rendezése hozza azt a hihetetlenül magas színvonalú technikai erődemonstrációt, amire csak az amerikai stúdiók képesek. A leglátványosabb jeleneteket izgulhatjuk végig 3D-ben, ám ezúttal a képek mögött van egy minden percben értelmes forgatókönyv, amely tökéletesen adagolja a helyzet abszurditásához szükséges humort, és ha szükséges a férfi és női főhős mellé rendelendő drámát és érzelmeket.
Cruise szerencsétlenkedése halhatatlanságával egyszerre izgalmas és cinikus, csakúgy mint a tulajdonságával ráosztott szuperhős szerep kezelésének nehézségei. Társa, Emily Blunt személyében pedig Jennifer Lawrence óta nem volt ilyen igéző akcióhős a vásznon, aki egyszerre vaslady és idővel a vágy titokzatos tárgyának szerepét is betölti.
Hosszú út lefelé (16)
Nick Hornby hazánkban is nagy népszerűségnek örvend, ráadásul nemcsak regényei, de a belőlük készült filmjei révén is. A Pop, csajok satöbbi, az Egy férfi, egy nő és egy focicsapat és az Egy fiúról után most a Hosszú út lefelé van soron, amelyben szilveszter éjszakáján négy ember egymástól függetlenül vetné le magát a mélybe ugyanannak a toronyháznak a tetejéről.
A furcsa találkozást egy még furcsább véd és dacszövetség követi: hat hetet együtt töltenek az öngyilkosjelöltek, hogy értelmet találjanak életükben, ellenkező esetben megismétlik a szilveszteri kísérletet, de ezúttal már ugranak is. Pascal Chaumeil, a Született szülők és Szívrablók rendezője a Totál szívás Aaron Paulját, Pierce Brosnant, Toni Collette-et és Imogen Pootsot taszajtaná a mélybe.
Az ötödik kerék (16)
Újabb fáradt olasz komédia, ezúttal egy olasz teherautó-sofőrről, aki egyszerűségében éli meg az olasz történelmi változásokat a hatvanas évektől napjainkig. Olaszországon kívül először kerül moziforgalmazásba a szentimentális helyi komédia.
Szerepcserétől kezdve Filofax, avagy a sors könyvéig széles a skálája a közelmúlt amerikai műfajfilmjeinek, amelyben rossz helyzetbe kerül a főhős, és nehéz onnan önerőből szabadulnia. Ezúttal egy harmatos női komédiában ismétlődik meg az alaphelyzet, amelyben egy karrierista és munkamániás fiatal csinci egyéjszakás kalandja után és mindenét elvesztve kint ragad a Los Angeles-i gettóban, miközben a belvárosban élete munkája várná. Csak oda kellene hozzá érnie gyalog, körömcipőben...
