Cserháti-emlékévet hirdetett a P. Box

Idén lenne hatvanéves a P. Mobil és a Pandora’s Box zenekarok kitűnő billentyűs-zeneszerzője, Cserháti István.

− Szóba került a Rákóczi életéről és a szabadságharcról szóló rockopera, amely rövidre szabott életében nem készülhetett el. A Pangea-albumon viszont kaptunk egy dalt a magyarság ezer évéről. Amellett, ha terjedelmében nem is, de tematikájában hasonló műről beszélhetünk, lehetséges, hogy a szerző beérte volna az Ezer évvel?
− Cs. Cs.: Fiatalkoromból emlékszem egy füzetre, amelyben a Rákóczi-opera tervei voltak felvázolva. Sajnos mindeddig nem akadtam a nyomára, de nem adtam fel a reményt, hogy egyszer előkerül. A hagyaték nagyon sokrétű és komoly mennyiségű, még nem értem a kutatás végére. Az Ezer év az utolsó időszakban készült, amikor már tisztában volt betegségének súlyosságával. A dal magyarságtudatának egyfajta vallomása, amelyben indirekt módon, mégis nagyon mélyről fakadóan fogalmazza meg hazaszeretetét.

− K. Á.: A Rákóczi-rockopera nem jutott el az ötlettől a megvalósításig. Sajnos a betegséget nem vette komolyan; mikor ráeszmélt, hogy nagy a baj, akkorra az események visszafordíthatatlanná váltak, ügyei lezáratlanok maradtak. Idetartozik a Rákóczi is. Mutogatott kazettára feljátszott ötleteket, amiket úgy gondolt, egyszer majd elővesszük, de erre nem került sor. Évek óta használjuk Pandora legendájának rövid történetét a P. Box intrójaként, amely a rockopera nyitányának készült, így félig-meddig megmaradt az utókornak. Csonka Valtert kértük fel a narrációhoz, az ő kivételes orgánumán szólal meg minden koncertünk előtt a bevezető. Az Ezer év nem kapcsolódott a Rákóczihoz; a témát és dalötlet egy részét gitárosunk, Günter (Sándor József – a szerk.) hozta. Pityi első dalszöveg-gondolatait meglehetősen radikálisnak találtam, amiből komoly összetűzéseink adódtak. Többféle – más témájú – szövegváltozatot is letettem elé, ám ő ragaszkodott a hazaszeretetnek e formájában történő kinyilvánításához. Végül hosszas „csatározás” után, kompromisszumos megoldásként megszületett az ismert változat. Csak halála után értettem meg, hogy utoljára szerette volna megvallani ars poeticáját.

− Miért volt szükséges létrehozni a Cserháti alapítványt és mi a szervezet célja?
− Cs. Cs.: Az alapítvány nevében benne van a célja is: „Cserháti István Alapítvány a Magyar Rockzenéért”. A mai magyar zenei élet nívótlansága kiábrándító, s ezen az alapítvány a maga eszközeivel szeretne változtatni. Olyan források előteremtésére törekszünk, amelyek a régi klasszikus rockzenét, ezen belül a P. Boxot segítenék. Nagy szükség van erre, hiszen a műfajt sem a média, sem szponzorok nem támogatják. Tavaly e célokért hozta létre az alapítványt a Cserháti család.
− Sz. K.: Cserháti István személye túlmutat azon, mintha egyszerű zeneszerző vagy billentyűs lett volna. Már azzal is az emlékét ápoljuk, hogy kérésének megfelelően fenntartjuk a P. Box zenekart és működtetjük, ám nem érjük be ennyivel. Az általa reprezentált szellemiséget – amelyről korábban beszéltünk – hatékonyabban képviselhetjük szervezeti formában, mint egyszerű zenészekként. Az alapítvány céljai között emléktábla- és utcanévavatás szerepel, valamint fiatal, kezdő tehetségek felkarolása. Régóta készülünk könyvet megjelentetni Cserháti Pityi életéről, amely idén várhatóan a boltokba kerül; emellett a fellelhető zenei dokumentumok alapján az archív anyagokat is igyekszünk rendezni, valamint később közkinccsé tenni.− K. Á.: Ha most hagyjuk feledésbe merülni ezt a szellemi és művészi örökséget, az utánunk következő generációknak fogalmuk sem lesz, hogy ki is volt Cserháti István. Pityi – többek között – élen járt a tehetségkutatásban, -gondozásban, mi is neki köszönhetjük, hogy az egykori Szfinx, vagy Aberra zenekarból P. Box-tagok lehettünk. Az alapítvány a hagyományt már nem stúdióüzemeltetéssel viszi tovább, inkább a tehetséges zenekarok P. Box előtti felléptetésével igyekszünk segíteni.

− Miként lehetséges megtartani a Cserháti István által képviselt szellemiséget, miközben folyamatosan változnak a trendek, a minket körülvevő világ?

− Cs. Cs.: Apa által megtörtént a nyolcvanas évekbeli zenekar modernizálása, még a kétezres évek elején. A két új album, a Reményre ítélve és a Pangea is ennek jegyében készült. Az új P. Box ezt a vonalat új üzenetekkel, zenei és szövegi mondanivalóval viszi tovább. Sőt, muzsikájukban olyan modern rockzenei hatások is fellelhetők, mint például a Gotthard. Véleményem szerint megtalálták azt az utat, amely megidézi a hőskorszakot, ugyanakkor a jelenhez is szól.
− K. Á.: A régi értékrend és az új kihívások közötti egyensúly fenntartása nem könnyű feladat. Hallgatunk persze új zenéket, amelyek hatnak is ránk, ám a P. Box-logó kötelez: az új impulzusokat át kell préselnünk ezen az emblémán. S ez érvényes a hangszerelésre éppúgy, mint a dallam-, valamint szövegvilágra. Nem pejoratív értelemben gondolva: a megfelelési kötelezettség valahol a szabadon gondolkodás fékje kell, hogy legyen. 
− Sz. K.: A nyolcvanas évek P. Box-a legendának számított azokkal a zenészekkel, akik megfordultak a zenekarban. Bencsik Samu mellett Varga Miklós, Vikidál Gyula, Pálmai Zoltán vagy Zselencz László Zsöci a korszak legjobb muzsikusai voltak. Pityi 2001-ben, az újkori P. Box létrehozásakor több helyen is kinyilvánította, hogy korántsem a régi, jól bevált recept szerint szeretné folytatni a zenekar történetét. Eszében sem volt egyfajta nosztalgiacsapatként a régi babérokkal ékeskedve végig turnézni az országot; a rockzene keretein belül olyan modern hangzásvilágú, korszerű rockformációt és -muzsikát hozott létre, amely mellett az említett P. Box-albumok tesznek tanúbizonyságot. A megkezdett folyamatot Pityi nélkül kell tovább vinni, de eget verő zenei változásokra nyilván nem kell számítani.

− Nagylemez felvételére készültök. Mennyire képes az új zenei anyag szélesebb rétegeket megszólítani? Feltételezem, nem kizárólag egy bizonyos szubkultúrát céloztatok meg.
− Sz. K.: Nagyon bízom benne, hogy képesek vagyunk tágítani a kört, hiszen minden alkotó muzsikusnak ez a célja. A 2005-ben kiadott Pangea-album óta eddig mindösszesen egyetlen új dalt rögzített a zenekar (Tűzben égni címmel 2009-ben – a szerk.), a közeljövőben megjelenő lemez kifutását magunk is érdeklődve várjuk. A klasszikus, hammondos hard rock keretein belül bőven van lehetőségünk, amelyet ki is szeretnénk használni. − K. Á.: Miután hosszú ideje csend volt körülöttünk, kialakultak bizonyos erővonalak a zenekar körül. Rajongóink nagy része kitartott mellettünk, és persze szeretnénk melléjük újakat is felzárkóztatni. Az építkezést most nagyon alulról kell kezdenünk, ezért nem bízunk semmit a véletlenre. Elkapkodni semmi esetre sem szeretnénk, mindent nagyon aprólékosan, precízen kell kidolgoznunk. Ennek sikere leginkább az előbb említett rajongókon fog múlni. Annyi bizonyos, hogy nem fogjuk lemásolni a sikeres Pangea-albumot, amely viszont színvonalban megadta a mércét. Nem véletlenül választottuk a kiadvány munkacímeként: „Mindenek felett”. A hard rock napjainkban aligha éli virágkorát, de tudomásul kell vennünk, hogy mi ezt tudjuk csinálni, ebben élünk: hiába nyitnánk akár a metál, akár a blues felé, e műfajokban idegenül mozognánk. A jövő pedig eldönti majd, hogy kell-e a muzsikánk, vagy sem.

− Milyen események, rendezvények segítik a megemlékezést?

− Sz. K.: A Cserháti-emlékévvel kapcsolatosan nem kizárólag rockkoncertekben gondolkodunk. Bár május 16-án Debrecenben épp egy ilyen rendezvénnyel indítjuk az emlékezésfolyamot, ahol korábbi felhívásunkra fiatal előzenekar mutatkozhat be a közönségnek. Augusztus 8-án akusztikus P. Box-koncerttel folytatjuk a  megemlékezést, szintén Debrecenben. Augusztus 20-ára egy P. Box István, a király megkeresés érkezett, amelyet örömmel elvállaltunk, ezzel felidézve a régi Pandora’s Box és Cserháti István emlékét. Ősszel, szeptember 26-án Budapesten a 202-es Clubban folytatódik az élő lemezbemutató. A leendő album egyik dala, a Szabadon száll, promóciós célból már felkerült a kiadó honlapjára.
− K. Á.: A Pangea Ezer év dalának elkészült az akusztikus verziója, amelyet az új számmal együtt „klipesítünk”. A 2005-ös album feljavított hangminőséggel, bónusz dallal újra a boltokba kerül, akárcsak vadonatúj lemezünk. Szomorú sorsra jutott az említett Pangea zenés, színpadra álmodott változata: Miklós Tibort váratlan halála megakadályozta, hogy az alig elkezdett librettót befejezhesse. Meg szeretnénk találni azt a szakembert, aki a koncepciót magáénak tudva leteszi az asztalra a művet. Leszögezem: semmiképpen sem üzleti, vagy egyéb haszonszerzési céllal folytatjuk a megemlékezést, mint ahogy azt egyes, korábban barátnak hitt egykori zenésztársak teszik.