Halász János, az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára az eseményen elmondta: „Biztosak lehetünk abban, hogy Halmos Béla nem száz évig, hanem annál is tovább él majd a magyarság kollektív emlékezetében. A Kárpát-medence Béla bácsija számára a népi kultúra az élet szerves része volt, hitt annak közösségformáló erejében, a népművészetet élő eleven valóságnak tekintette.”
Mint mondta, „Halmos Béla megmutatta, hogy a népi kultúra olyan ház, amelyik még mindig tele van élettel”. Hivatástudata, szakmai alázata és derűje mély nyomot hagyott több generáció emlékezetében. Olyan mester volt, aki folyamatosan tanult, életét az eleven kalendárium hagyományai, törvényei szervezték – tette hozzá az államtitkár.
Kelemen László, a Hagyományok Háza főigazgatója arra emlékeztetett, hogy Halmos Béla ebből a házból indult nap mint nap a munkahelyére, a nagyvilágba, vagy éppen a Hagyományok Házába, itt nevelte gyerekeit, csendesedett el, pihent, fogadta a barátait és vitatkozott. Itt görnyedt éjjelente, fáradtan, lopott időben a tudományos munkáját végezve, egyszóval élt. És itt csukódott be földi életének ablaka örökre. „Ez az emléktábla is egy ablak, amely azt mutatja az itt elhaladóknak, hogy valaha volt a háznak egy olyan lakója, aki nemcsak a már megszületetteknek, hanem a holnap megszületőknek is fontos” – fogalmazott, hozzátéve: „a mi táblánk a szívünkben van, az emlék, a barátság és az összetartozás, akár a magyar népzene, örök”.
Halmos Béla 1946. június 4-én Szombathelyen született. 1970-ben szerzett építészmérnöki diplomát a Budapesti Műszaki Egyetemen. Zenei tanulmányait komolyzenével kezdte, hegedülni és brácsázni tanult, 1969-ig játszott amatőr együttesekben.
1969-től előbb a Sebő–Halmos-duó, majd a Sebő együttes alapító tagjaként az énekelt versek és a népzene előadóművészeként szerepelt a világ számos országában. 1987-ben megszerezte a zenetudományok kandidátusa fokozatot. 1992-ig a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének főmunkatársa volt.
