A kormány az idei esztendőt – Ybl Miklós születésének bicentenáriumát – az építészet évének nyilvánította. Az eseménysorozat egyik legfontosabb eleme az I. Építészeti Nemzeti Szalon, amely a jelen mellett a jövő ökologikus gondolkodására figyelő építészetére is felhívja a figyelmet.
A kiállítás látványtervezője és kurátora Szegő György építész, a régi-új Magyar Építőművészet című szakfolyóirat főszerkesztője. A Műcsarnok földszintjén, mintegy 2500 négyzetméteres területen bemutatott anyagot az elmúlt tizenöt év kiemelkedő építészeti teljesítményeiből válogatta össze.
A kurátor szerint a hazai építész társadalom – alkotói elveit tekintve – két jól elkülöníthető póluson helyezkedik el. Az egyik oldalon az úgynevezett organikus építészet képviselői sorakoznak, a másikon pedig az éppen aktuális, legmodernebb irányzatokra figyelő kortárs építészeti elvek követői gyűlnek össze. Szegő György úgy véli, ez a két látszólag ellentétes irányzat az új ornamentika mentén nem várt módon kapcsolódik egymáshoz.
A kiállítás alapvető célja számára is az volt, hogy a – hazai és külföldi – közönség megismerje, megcsodálja a magyar építészek munkáit, eredményeit. Ennek érdekében egy látványos, élvezhető és érthető bemutatót állítottak össze. A kiállítás ugyanakkor a szűken vett szakmának is szól.
„Szándékosan vegyítettem a pólusokat, azzal a nem titkol céllal, kicsit provokatív módon, hogy a szakma képviselői is észrevegyék egymás kiemelkedő eredményeit” – mondta a kurátor. Az építészet képes összefogni múltat és jövőt, tájat és művet, teremtést és alkotót. „Összekötni az eget és a földet” – idézte Makovecz Imre emelkedett szavait Szegő György.
Az I. Építészeti Szalonban, ahogy minden természetesen kialakult emberi településen, életszerűen megférnek egymás mellett a különféle építészeti korok, irányzatok, stílusok. A kiállítási anyag összeállításának egyik legfontosabb szakmai szempontja is az volt, hogy láthatóvá tegye az értékeket, függetlenül attól, melyik irányzatba sorolják be őket.
„Ha ez sikerül, illetve a nyár végéig itt zajló szakmai eseményeken találkoznak, véleményt cserélnek egymással a szakma képviselői, informálódnak egymás gondolatai, munkái felől, akkor talán létrejöhet az összefogás, az egyetértés csírája. Ez igen fontos gesztus lenne, különösen most, amikor épp egy elhúzódó világgazdasági válság közepén próbálunk a felszínen maradni. Miközben az egész bolygó ökológiai csapdában vergődik” – ismertette szándékait a kurátor.
Szegő György úgy látja, a világban egyidejűleg zajló gazdasági és ökológiai válság megoldása látszólag egymással ellentétes technikák használatával lehetséges. „Az építészeknek van képességük és felkészültségük arra, hogy az egymással ellentétes erők kölcsönhatását egy előremutató folyamat hajtóerejévé tegyék. A lehetőség tehát már adott, egyelőre a szándék kevés” – vélekedett.
Szegő ugyanakkor biztatónak tartja, hogy a politikum felfedezte az építészetben rejlő lehetőségeket. Népszerű döntésnek, látványos és nagyon hasznos, identitást őrző folyamat részének tartja a Zeneakadémia, a Vigadó az Ybl bazár felújítását, az Erkel Színház vagy a Népstadion épületének megmentését is. „Ha a szakma ezt a lendületet egymás gáncsolása helyett hasznos célokra fordítja, akkor együtt valószínűleg még sokkal többet elérhet. Ez az építészeten kívüli területeken is érvényes” – tette hozzá.
A kiállítás több tematikus egységre tagolódik. Az Újornamentika és díszítőhagyomány témában a szecessziós tradícióban gyökerező magyar organikus építészet és az ezzel párhuzamosan kialakult, geometrikus formákon alapuló minimalista stílus viszonyát mutatja be. Kitér a legmodernebb számítógépes tervezés korszakára is, amelyben a két irányzat ismét egymásra talál.
Az Újragondolt épületek témájában az elődök teljesítményét őrző átalakítások kortárs példáiból válogattak. Külön fejezet mutatja be az architektúra és a belsőépítészet kapcsolatát, a belsőépítészet fejlődését is. A kiállított munkák azt bizonyítják, mára szinte eltűntek a határok a képző- és iparművészet között. Ezt a gondolatot erősíti a kiállítás Építészet és társművészetek témáját feldolgozó része is.
A Mérnök-építészeti létesítmények témakörben olyan – ma még friss alkotásokat láthatunk, melyek kivívták a szakma és a közönség elismerését. Ezek az épületek Szegő György szavaival „ugyanúgy identitásunk őrzői lesznek, mint a most bő 150 éves Lánchíd, 120 éves Szabadság híd vagy a 60 éves új Erzsébet híd”.
A Tájépítészet – 21% látványos összeállítás címében szereplő szám egyszerre utal századunkra és a levegőben található oxigén arányára, amely nélkül nem létezhet földi élet. Az itt látható munkákat az elmúlt három esztendő Év tájépítésze pályázat döntősei állították össze.
Az Építészeti Nemzeti Szalon kiállításformában tiszteleg az elődök és a mesterek előtt, bemutatja a jelenlegi építészképzés eredményeit, kísérleteit is. Látványos példákkal bizonyítja a főépítészek szerepét is a települések épített környezetének formálásában.
A kiállítás fontos része a mozgóképes anyag. Egy háromcsatornás videón szinkronban futnak a szecesszió, a „másik modern” és a kortárs építészet összefüggéseit bemutató képek. A két kisvetítőben az I. Építészeti Nemzeti Szalon tárlatához kapcsolódó filmekből látható reprezentatív válogatás.
A Műcsarnokban létrehozott szakmai szalon azonban több mint egy kiállítás. E hét csütörtökétől késő őszig rendszeresen építészeti beszélgetések, tárlatvezetések, koncertek és kulturális programokkal várják az érdeklődőket és a párbeszédre, együttműködésre nyitott szakmabelieket.
