Ez a film nevezte először 1956-ot forradalomnak

Kósa Ferenc Cannes-ban díjazott filmje máig érvényes mondanivalóval hívja fel magára a figyelmet.

„Inkább megfojtom, ha fiunk lesz, mint hogy szegénynek maradjon” – mondja a parasztgazda a Tízezer nap egyik jelenetében, s mindez nem is fejezhetné ki jobban a parasztság helyzetét, különösképpen abban a mintegy huszonhét évben, amelyet Kósa Ferenc filmje átfog.

A magyar filmtörténet egyik legjelentősebb darabja – amelyet a magyar kritikusok beválogattak minden idők tizenkét legjobb filmje közé – immáron dvd-n is megjelent a Magyar Nemzeti Digitális Archívum (Manda) kiadásában.

Csoóri Sándor, Gyöngyössy Imre és Kósa Ferenc forgatókönyve egy család történetén keresztül mutatja be a parasztság megpróbáltatásait a negyvenestől a hatvanas évekig. Hiába az újabb és újabb politikai fordulatok 1945, 1948, 1953 és 1956 után, a parasztság helyzete nem javult. „Idegenek ebbe a faluba még sosem jöttek kapálni, intézkedni meg mindig eljöttek” – állapítja meg keserűen az egyik gazda, a folyamatos jövés-menésre és változó politikai széljárásra pedig csak annyit mondott: a papír türelmes, az ember türelmetlen.

A Tízezer nap Sára Feldobott kőjének párfilmje, a hatvanas években ez a két alkotás fejezte ki legjobban a paraszti életformát, annak minden kilátástalanságával.

Kósa, aki a nyíregyházi tanyavilágban töltötte a gyerekkorát, a filmgyári struktúrában nyílt szavazással kapta meg a Tízezer nap elkészítésének lehetőségét, amely diplomafilmje volt. Már ekkor érezte, afféle kodályi, bartóki módszer alapján szeretné megrendezni az alkotást. És szándéka, a magyar film nemzetközivé tétele számos más fiatal rendezővel közösen olyannyira megvalósult, hogy ekkortól datálhatjuk a magyar film aranykorát. Kósa Ferenc e sikerből egy cannes-i versenyszerepléssel és a legjobb rendező díjával vette ki a részét. Utóbbi különösen azért volt nagy siker, mert az alkotás a már fentebb megfogalmazott politikai témák miatt – többek között ebben a filmben hangzik el ’56-ról először, hogy forradalom volt – két évig dobozban maradt, és csak a nemzetközi siker hatására lehetett bemutatni.

Ami pedig a kodályi módszer követését jelenti: Kósa kifejezetten testközelből szerette volna tanulmányozni és gyűjteni a paraszti élet apró részleteit, és számos rendezőtársával indult neki az országnak magnetofonokkal, hogy interjúkat, vallomásokat rögzítsenek.

A Tízezer nap szociográfiai pontosságú darab, egyik legnagyobb erénye a hiteles vidékábrázolás. Arcok, közelik mesélnek megrázó sorsokról, máskor totálképekben látjuk a földeken dolgozó munkásokat. A piacon gyönyörű lovakért megy a vásár, máskor csak a hétköznapok lopott képeit látjuk Sára Sándor nagyszerű fekete-fehér felvételén.

Az idő múlását a művészfilm fénykorában megszokott metódus szerint e műben sem jelölték ki, a nézőnek a politikai fordulatok jelzik a változást. A Tízezer nap a magyar filmtörténet egyik legemlékezetesebb, legőszintébb alkotása.