Türelmesen elmagyarázzák neki, hogy az a vers, amelyben egyszerre szerepel a lét, a kín, az út és a remény, alighanem reménytelen. A csütörtöki lírai műhely oktatói, Bajtai András és Sirokai Mátyás költők azért senkit nem tanácsolnak el az írástól.
A műhelyekben az is sokat tanul, aki nem költőnek vagy írónak termett. A Fiatal Írók Szövetsége nyári táborában előfordul fiatal reklámszakember, felvidéki mérnök- és budapesti képzőművész-hallgató, de olyan „turista” is, aki csak a barátnőjét kísérte el, de ha már itt van, megpróbálkozott az írással. Van, aki a szakmájában is hasznosíthatja azt, amit tanult, s fejlődést jelenthet egyszerűen az is, hogy a dédelgetett írását sorról sorra ízekre szedik a műhelyben. Bátorság kell, hogy a résztvevők vállalják ezt, és némi érettség, hogy elviseljék és hasznosítsák a kritikát.
A magyar nyelvhez biztosan másképp áll majd, aki részt vesz ilyen műhelyeken: rájön, hogy rengeteg olyan probléma létezik, amellyel addig nem foglalkozott. Például hogy mire gondol, ha azt mondja: vándormadarak. Madárcsoportra vagy egy-egy madárra? És hogy képzavar-e az, ha az artéria oldaláról beszélünk. Valószínűleg az, szól az ítélet.
A táborokba olyan, komoly életművel rendelkező írókat is igyekeznek meghívni, akikkel egyébként nem olyan gyakran lehet találkozni: ebben az évben Szvoren Edinát, Grendel Lajost, Tompa Andreát és Tolnai Ottót. Közülük hárman határon túliak. Ez a meghívottak esetében nem volt cél, csak így alakult. Azt viszont kifejezetten szeretnék elérni a szervezők, hogy a visegrádi tábor az egész Kárpát-medence fiatal magyar írói számára találkozóhely legyen.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!