Kapolcs és a környező falvak romantikájától és folklórjától nehéz szabadulni, aki csak egyszer is járt a Művészetek Völgyében, visszatérő vendég lesz. De be kell látni, huszonöt év óriási idő, elengedhetetlen a megújulás. És ez alól a Völgy sem lehet kivétel.
A közönség persze mindenért hálás: a régi, megszokott programokat elvárják, de a Völgy életben maradásáért szükség volt az újításra. Épp ezért a „tradivitás”, vagyis tradíció és innovativitás határozza meg a mostani fesztivált. A Völgy meghatározó szereplői, a Gryllus testvérpár a Kalákával, a Malompart teraszán székelő Földes László Hobó és Palya Bea, a Művészetek Hölgye mellett idén erős könnyűzenei kínálattal várják az ideérkezőket, de újabb udvarhölgye lett a fesztiválnak Harcsa Veronika személyében. Szerencsés választás.
Egy kicsit a vaskalaposságon is oldottak, megengedettek a hosszabbra nyúló éjszakai bulizások, két-három udvarban szívesen látják még éjjel kettőkor is a fiatalokat. De Kapolcson felbukkant a Design Terminál csapata is, udvarukban a hazai start-up közösségekkel lehet megismerkedni.
– Ha úgy vesszük, az idei mérföldkő a Völgy életében. A formájában, a menedzsmentben, a logisztikájában is megújult, de ez talán nem annyira egyértelmű a fesztiválozók számára. Az idei fesztivál főpróba, a valódi bemutatkozás jövőre lesz. Most derül majd ki, mely változtatások bizonyultak zsákutcának, mi váltotta be a hozzá fűzött reményeket. De már most bátran ki lehet jelenteni, a tradivitás működik – meséli Márta István fesztiváligazgató útban a falumalom múzeum felé.
A Völgy alaptézise az értékmentés, a szeretet, az emberi értékek felmutatása, kiállítóterekben, pódiumokon, patakpartokon és templomokban, udvarokon és pajtákban nem csak testközelből lehet a művészetekkel ismerkedni, de ilyenkor elmosódik az olykor annyira éles határvonal a falusi és a városi ember között is. A falu úgy tud tovább élni, ha a Művészetek Völgye is életben van, de ez persze visszafelé is igaz. Nagy felelősség van az új generáción, akik talán meg tudják mindazt valósítani, amelyet, ahogy Márta István maga mondja, nem tudtak véghezvinni, csak az alapköveket rakták le. A kapolcsiak kezét év közben sem szabad elengedni, kulturális programokkal kell segíteni, hogy folyamatos figyelem irányuljon erre a régióra.