Kiépítik a Völgy jövőjét

A Művészetek Völgye ismét él és virul. Vasárnapig még bőven van idő Kapolcs felé venni az irányt.

Son
2014. 07. 30. 13:12
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Kapolcs és a környező falvak romantikájától és folklórjától nehéz szabadulni, aki csak egyszer is járt a Művészetek Völgyében, visszatérő vendég lesz. De be kell látni, huszonöt év óriási idő, elengedhetetlen a megújulás. És ez alól a Völgy sem lehet kivétel.

A közönség persze mindenért hálás: a régi, megszokott programokat elvárják, de a Völgy életben maradásáért szükség volt az újításra. Épp ezért a „tradivitás”, vagyis tradíció és innovativitás határozza meg a mostani fesztivált. A Völgy meghatározó szereplői, a Gryllus testvérpár a Kalákával, a Malompart teraszán székelő Földes László Hobó és Palya Bea, a Művészetek Hölgye mellett idén erős könnyűzenei kínálattal várják az ideérkezőket, de újabb udvarhölgye lett a fesztiválnak Harcsa Veronika személyében. Szerencsés választás.

 

Egy kicsit a vaskalaposságon is oldottak, megengedettek a hosszabbra nyúló éjszakai bulizások, két-három udvarban szívesen látják még éjjel kettőkor is a fiatalokat. De Kapolcson felbukkant a Design Terminál csapata is, udvarukban a hazai start-up közösségekkel lehet megismerkedni.

– Ha úgy vesszük, az idei mérföldkő a Völgy életében. A formájában, a menedzsmentben, a logisztikájában is megújult, de ez talán nem annyira egyértelmű a fesztiválozók számára. Az idei fesztivál főpróba, a valódi bemutatkozás jövőre lesz. Most derül majd ki, mely változtatások bizonyultak zsákutcának, mi váltotta be a hozzá fűzött reményeket. De már most bátran ki lehet jelenteni, a tradivitás működik – meséli Márta István fesztiváligazgató útban a falumalom múzeum felé.

A Völgy alaptézise az értékmentés, a szeretet, az emberi értékek felmutatása, kiállítóterekben, pódiumokon, patakpartokon és templomokban, udvarokon és pajtákban nem csak testközelből lehet a művészetekkel ismerkedni, de ilyenkor elmosódik az olykor annyira éles határvonal a falusi és a városi ember között is. A falu úgy tud tovább élni, ha a Művészetek Völgye is életben van, de ez persze visszafelé is igaz. Nagy felelősség van az új generáción, akik talán meg tudják mindazt valósítani, amelyet, ahogy Márta István maga mondja, nem tudtak véghezvinni, csak az alapköveket rakták le. A kapolcsiak kezét év közben sem szabad elengedni, kulturális programokkal kell segíteni, hogy folyamatos figyelem irányuljon erre a régióra.

 

– Muszáj kiépíteni a Völgy jövőjét, az általunk megalkotott ideát kell továbblendíteni. De ez egy új generáció feladata, természetesen időmtől-erőmtől függően én magam is részt vennék ennek a kidolgozásában – mondja Márta István, aki úgy véli, a Völgy egyik lényege, hogy a kapolcsiak mindennapi életét is átalakítsa. A fesztiválnak köszönhetően nemcsak az Eger-patak menekült meg, de a múlt értékei is újra értelmet nyertek. Két éve három helyi család kezdte el a Kékabrosz mozgalmat, ma már tizenegyen kínálnak saját kiskertjükben a maguk által megtermelt alapanyagokból készített házi kosztot. A Kékabrosszal nem csak a völgyvándorok járnak jól, a helybéliek is fontosnak érezhetik magukat, sőt vannak, akik talán jobban odafigyelnek portájukra is. Vagy ott van az év közben is működő kapolcsi közös termelői piac, ott nemcsak az őstermelői alapanyagokhoz lehet hozzájutni, de a túrákon és a filmvetítéseken a falu történelmét is meg lehet ismerni.

– Jövőre jubileumot ünneplünk. Nem szeretem a nosztalgiázást, de valamilyen módon szeretnék, szeretnénk visszaemlékezni az indulásra, 1989-re. Felidézve a kezdeteket, megrendeznénk a Kapolcsi Művészeti Napokat, függetlenül a tíznapos fesztiváltól. Ugyanazokat az előadókat – Sándor Györgyöt, Ökrös Csabát, a legendás Karnyóné szereplőit – hívnánk meg, akik akkor felléptek nálunk. De eltökélt szándékunk, hogy ismét több települést bekapcsoljunk a Völgy programsorozatába, természetesen mindez financiális kérdés. Nagyon hiányzik Pula és Öcs, és persze Monostorapáti, jó lenne, ha jövőre ismét el lehetne zarándokolni ezekbe a falukba – sorolja a terveket Márta István már Katlan Tóni kávézójában, majd utunkra enged, hogy végigjárjuk a Malom-sziget kézművessátrait, a zenei-irodalmi-művészeti beszélgetéseket, és a nap tökéletes lezárásaként elzarándokoljunk Csórompusztára, a Hello Wood alkotótáborának szabadtéri kiállítására.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.