Kisgyerekek társaságában hamar azon kapja magát az ember, hogy kifogyott az ismételgethető versikékből és mondókákból, újakat kell keresnie. A kutatás terepe pedig nagyrészt az internet. Nem csoda, hogy a magyar mondókák és gyerekdalok rövidfilmsorozatok ezer különböző változatban kerültek fel a közösségi videomegosztóra, a YouTube-ra. Ebbe hosszas hadakozás után előbb-utóbb beletörődtek a jogtulajdonosok is, és inkább maguk töltötték fel a filmjeik jó minőségű változatát.
Amikor a kétezres évek elején elkezdtek mondókákat feldolgozni animációs rövidfilmekben, Erkel András producer maga sem gondolta volna, hogy ekkora igény van ezekre az „animációs egypercesekre”. Először egy sorozatra való közismert mondókát, később gyerekdalokat készítettek el, kezdetben még a Minimax gyerekcsatornának. A műsorok közti szünetek kitöltésére volt szükség úgynevezett bumperekre, rövidfilmekre. Ilyeneket a piacon is be lehetett szerezni, de a producer rossz minőségűnek találta a kínálatot. Ez pedig nem illett bele a Minimax filozófiájába, amely az oktató tartalmakat is fontosnak tartotta.
A mondókák feldolgozása nem jelentett forradalmi újdonságot, hiszen ezek a szövegek régóta részei a mindennapoknak. Mégsem jutott eszébe addig senki másnak, hogy mesefilmsorozatban mutassa meg a part alatt kaszáló három varjút, a bicikliző egeret vagy a kiskutyát, akin térdig érő kabát van. A figurákat Fülöp József animációs filmrendező, illusztrátor – a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem augusztustól hivatalba lépő rektora – tervezte. A mondókákat követték a gyerekdalok, ezeknek az elkészítését már az akkori Országos Rádió és Televízió Testület finanszírozta. Eddig 26 dal és 52 mondóka készült el filmen, ezeket időről időre adja a Minimax és a közmédia csatornái, és egy részük DVD-n is megjelent. Elsősorban az iskoláskor előtti korosztálynak, a hat-hét év alatti gyerekeknek szól a sorozat.
Nemrég a Médiatanács Macskássy Gyula-pályázatán nyertek az alkotók, így most újabb 23 mondóka készülhet el. Erkel András elmondása szerint a nézők vetették fel, hogy jó lenne könyvalakban is megjelentetni a filmek anyagának legalább egy részét. A „háromszázhatvan fokos tervezés”, vagyis az, hogy az alkotók több médiumban – például filmben és könyvben – gondolkodnak egyszerre, külföldön már régóta jellemző a gyerekeknek szóló tartalmak gyártásakor. A Gyerekdalok és mondókák című kötet a filmsorozatot is gyártó Stúdió Beastarts kiadásában jelent meg, a megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap is támogatta. A rajzok egy része már az animációs rövidfilmsorozatból lehet ismerős a nézőknek, de szerepelnek a könyvben olyan gyerekdalok, mondókák, amelyeknek egyelőre nincs filmes feldolgozása.
