És ez nem akármilyen egyhetes fesztivál, amellyel igazából bármelyik hétvégén találkozhat a fesztiválfüggő közönség, mert nem az. Ez tábor fiatal felnőtteknek, és ez így van már lassan negyven éve – már most egészen biztosak vagyunk benne, hogy a 2017-es évfordulón is ott leszünk, és addig is mindig –, a felvidéki fiatalok ezreit mozgatja meg néhány nap alatt, és elképzelni sem lehet ehhez szebb és jobb helyet, mint Krasznahorkaváralja és az ott található kemping.
Nem is értettük megérkezésünkkor az első híreket, miszerint a falu népe aláírásgyűjtésbe kezdett a tábor megszüntetéséért, mondván hangos a zene. De hát a táborban egyetlen nagyszínpad található, amely esetleg zavarhatná a lakókat, és 1500 embernél nemigen fér el több a kijelölt területen, a Wikipédia vonatkozó szócikke pedig azt mondja, hogy a 2011-es adatok szerint Krasznahorkaváralján összesen 2575-en laknak. Egy ekkora település esetében valószínűleg eléggé megdobhatja az éves költségvetést ez a tábor, de javítson ki bárki, ha tévednék. Mindenesetre az megnyugtató, hogy a táborellenes aláírásgyűjtés nem érte el célját.
A tábor Krasznahorka várából nézve
Szóval van ez a tábor, voltunk lakói, és leszünk is, ez biztos. Mert ide megérkezni olyan, mintha hazaérnél. Kedvesen várnak, sőt beinvitálnak, és még marasztalnak is – nem csupán a szervezők. És hát olyan ez a hely, hogy megvan benne minden, aminek egyébként egy olyan táborban meg kell lennie, amely nem elégedik meg a felhőtlen szórakozás és kikapcsolódás lehetőségével. Ide párbeszédre hívják az embert, és erre számtalan lehetőséget is adnak, kezdve a politikától a közéleten, a médián és az oktatáson át a művészetekig. Külön sátor van mindezek megbeszélésére, és nem találtunk olyan programot, amely ne érdekelte volna a közönséget, mert itt aktivitás folyik, ha valakit érdekel valami, akkor megkérdezi. Volt itt szó a kijevi konfliktusról szakértőkkel, leköszönő EP-képviselők értékelték saját teljesítményüket, és persze egymáséit is, de még a kvótarendszer elől sem szaladt el senki.