Wachsler Tamás maga sem tagadja, szerencsés ember. Több szempontból is. Egyrészt a Steindl Imre Program vezetőjeként annak a Kossuth térnek a megújításáért felel, aminek szimbolikus és esztétikai jelentőségét a Parlament épülete adja, melyhez szoros érzelmi viszony fűzi – már csak azért is, mert az első szabadon választott magyar Országgyűlés képviselőjeként ez volt az első munkahelye.
Másrészt lehetősége adódott arra is, hogy a szigorú és méricskélő mérnöki tekinteten túl a szenvedélyes fotós szemével is szemügyre vegye az országházat, és olyan intim pillanatokat kapjon el a főváros egyik jelképének számító neogótikus nevezetesség életéből, amire másnak nem adódhatott lehetősége. Az így készült majd kétszáz fotót most a szélesebb közönség is megtekintheti a nemrég megnyílt országgyűlési látogatóközpontban. A kiállítási tér az egykori 15-ös számú udvar lefedésével jött létre.
Bár Wachsler Tamás lapunknak nyilatkozva azt sugallta, a most látható tárlat csak átmeneti megoldás, amíg meg nem nyílik – várhatóan novemberben – az az állandó kiállítás, ami az Országház épületének történetét és sajátosságait mutatja be, azért az igazság az, hogy ezekből a fotókból nyugodt szívvel helyet kaphatna majd helyet ott is jó pár. És nem csak azért, mert a Parlament épületének történetéhez immár ennek a felújításnak a mozzanatai is hozzátartoznak. Hanem azért is, Wachsler képei túlmutatnak a puszta dokumentáción. Az épületdíszek, szobrok és munkagépek mellett az ember szinte csak statisztaként van jelen ezeken a fotókon. A legbeszédesebb fotó ebből a szempontból az, amin a tetőről lelógó munkáskezek „kórusát” látjuk csak, és pusztán a kéztartásokból sejthetjük, ki magyaráz éppen a többieknek.
Az alkotó mintha folyton azokat a pillanatokat, beállításokat keresné, melyek megmutatják: egy ilyen nagy múltú épület maga is él, mi több, megvan a maga magánélete is, ami a felületesen pásztázó turistaszemek számára jórészt észrevétlenül zajlik. Az állvány mögül kikandikáló harcos szoborfej szinte méltatlankodva kutatja a körülötte zajló felfordulás okát. Egy teherautón szállított hatalmas szobortest szinte magatehetetlen fogolyként kelt már-már szánalmas látványt a közönyös budapesti autóforgalomban. És egyébként is: valahogy mintha pőrévé és kiszolgáltatottá válnának a szobrok felújítás közben, a képekről pedig az is lejön, mennyire intim viszonyt is feltételez egy ilyen restaurálási munka. Akadnak aztán képek, melyeken más alkalmi vendégek tűnnek fel: a havas szoborfejről elreppenő madár fotója például egy természetfotó-pályázaton is megállná a helyét.
