– Milyen érzés több mint 550 részen túl lenni minden idők legnépszerűbb és legrégebb óta futó televíziós sorozatában, amely ráadásul animációs széria?
Al Jean: – Fantasztikus megtiszteltetés, hogy ilyen sokáig jutottunk. A Simpson családdal kapcsolatban minden elképesztő: az epizódok száma, a globális népszerűsége és az emberek szeretete is. Komolyan mondom, a világ legjobb munkája A Simpson család készítése. Mindennap, amikor munkába megy az ember, azt mondja magában: hűha! Fantasztikus alapot hozott létre Matt Groening, James L. Brooks és Sam Simon, amire azóta is szorgosan építkezünk.
Matt Selman: – Így van, és miközben a világ változik, a világ kedvenc családja változatlan. Vagy talán csak abban változtak, hogy nekik is lett iPhone-juk.
– Izgalmas látni, hogy az animáció készítésébe bevonnak néhány nagyon innovatív filmest is.
A. J.: – Mindig is foglalkoztatott minket, hogy mit lehet kezdeni az animációval magával, ezért vonunk be az animációról nagyon különbözőképpen gondolkodó filmeseket. Ilyenek voltak például Matthew Nastuk rendező vagy Mike B. Anderson supervisor.
M. S.: – De nemcsak Amerikából keresünk szakembereket, hanem világszerte mindenhonnan. Azt szeretnénk, ha ezek a szeretett animátorok letennék a névjegyüket A Simpson családba, például a sorozat eleji kanapégegek elkészítésébe. A Simpson család a főcím végén mindig befut a lakásba és lehuppan a tévé előtti kanapéra, s ezt mindig másképp teszi. Például a lengyel animátor Michal Socha az egyik legjobb ilyen bevezetőt készítette, egy utazást az emberi belsőbe.
A. J.: – Aztán volt egy Rémségek Simpson háza, amelynek az intróját Guillermo del Toro, A faun labirintusa és a Tűzgyűrű rendezője készítette. Vagy a francia Sylvain Chomet, aki a Belleville-i randevú – Francia rémest rendezte. Róla nem is mertük volna elképzelni, hogy igent mond a megkeresésünkre. Nem tudok nála tehetségesebb és jobb szakembert a kézzel rajzolt animációban. Ezek a filmesek valóságos hősök.
– A Simpson család történetében volt már néhány mérföldkő, ám az Egyesült Államokban májusban vetített, teljes egészében legóból készült epizód ezen belül is különleges kihívás lehetett.
M. S.: – Annyi kockát biztosan nem használtunk fel, mint A Lego-kalandban, de építőanyagból és pénzből sem kevés kellett az epizód elkészítéséhez. A 25. szezon 20. része készült legóból. Csodálatos dolog A Simpson családot készíteni, de azon belül is egészen újszerű kihívás volt a legóepizód, amelynek a 21 percéből 17-ben CGI legóanimáció látható. A legfontosabb feladatunk a gondos tervezés volt, biztosnak kellett lennünk abban, hogy nem gondoljuk meg magunkat menet közben. Szerencsére a Lego igen segítőkész volt, úgymond fogták a kezünket a számítógépes animáció során, és megtanították nekünk, miképp kell a CGI legókocka-animációt úgy alkalmaznunk, hogy olyan szép és igényes legyen a végeredményt, ahogy az A Simpson család epizódjában látható.
A. J.: – Én csak most hallottam róla, hogy elkészült A Lego-kaland című mozifilm, és előttünk néhány hónappal jött ki, reméljük, legalább annyira jó lett, mint a mi epizódunk. Az az igazság, hogy két évig készült ez az epizód, vagyis sokkal hamarabb elkezdtük, semhogy láttuk volna a mozifilmet vagy bármit tudtunk volna róla. És ami a moziban nincs benne: egészen elképesztő az a zökkenőmentes átkötés, ahogy A Simpson családban a kézzel rajzolt és a számítógépes animáció illeszkedik egymáshoz.
M. S.: – Bevallom, én egy kicsit ideges voltam, mert féltem, hogy nagyon hasonló lesz a két dolog, ismétlődnek a témák, amelyek a játék természetéből fakadnak, ráadásul mindkét történet a játékvilág és a valóság között ingázik. Szerencsére a végeredményt elnézve az volt az érzésem, hogy a két alkotás inkább kiegészíti egymást és kéz a kézben érnek el sikert, semmint hogy egymást kompromittálják. A legóban az a legszebb, hogy a részek rendszert alkotnak és 1962 óta lehet őket összeilleszteni egy egésszé. Az epizód írójának, Brian Kellynek és nekem is kisgyerekeink vannak, akik hatalmas legórajongók, így minket ért másik impulzus is az epizód készítése előtt, amikor a gyerekeken keresztül ismét felfedeztük a legózás örömét. Néha a gyerekekkel játszani kötelességnek hat és könnyen unalmas lehet, ellenben legózáskor kreatív energiák szabadulnak fel, építeni valamit egyszerre stimuláló és vicces. Ez az élmény is biztosan szerepet játszott abban, hogy el akartuk készíteni ezt az epizódot.
