Az üldözött: Philip Seymour Hoffman remek búcsúja

Philip Seymour Hoffman utolsó alakítása remeklés. Soha nem készült még ilyen jó Le Carré-adaptáció.

Az angol szerző könyveiben nem izmos félistenek oldják meg a fondorlatos ügyeket, hanem nagyon is hétköznapi halandók keverednek bonyodalmakba. Le Carré arcot ad misztikus ködbe vesző kémszervezetek és titkosszolgálatok világának, és ez az arc egyáltalán nem vonzó. A világ biztonsága nem tévedhetetlen szuperelmék munkáján múlik, hanem gyomorbeteg és narcisztikus bürokratákon, és a szervezeti fejetlenség is többet tud ártani időnként, mint egy lappangó terroristasejt.

Legújabb, magyarul megjelent könyvének egyik hőse, a legkevésbé sem hatékony német kémszakma egyik fenegyereke, a Külföldi Egységet vezető láncdohányos és iszákos Günther Bachmann például meg van győződve róla, hogy az iszlám terroristákat szinte csábítja a nyugatiak „szörnyen divatos, csúszómászó\" toleranciája „minden etnikai és vallási másság iránt”.

Hamburg – vagy a bűnös város, ahogy Bachmann emlegeti – a regény cselekményének helyszíne. Itt bukkan fel rejtélyes körülmények között Íszá csontsoványan és megkínozva. A magát csecsennek való, valójában mozlim orosz üldözött eltökélt célja, hogy találkozzon Tommy Brue-val, a skót bankárral, akinek apja egykor sötét üzleteket kötött a szovjet elittel, köztük Íszá apjával, Karpovval is.

Brue tipikus Carré-hős, abban az értelemben, amiről már volt szó: a jóléti társadalom látszólag elpuhult tagja, aki egyszer csak egy sötét és szövevényes történet közepén találja magát. Elkerülhetetlen végzete felé Annabel sodorja. A csinos, de annál kérlelhetetlenebb ügyvéd karolja fel Íszát, akinek személye és érkezésének gyanús körülményei a különféle nemzetiségű kémszervezetek érdeklődését is felkelti.

Izgalmas, erőteljes és sodró lendületű olvasmány. A megszokott Le Carré-minőség. (thy)

(John le Carré: Az üldözött. Agave Könyvek, 2014, 327 oldal, 3180 forint. Fordította: Falvay Dóra.)

Az üldözött tökéletes leképezése napjaink globális paranoiájának, a terrortól való félelem okozta skizofréniának és sztereotípiáinak.

Megtanulhattuk, hogy Oszama és a WikiLeaks óta mindenki mindenki ellensége, még a legjobb barátok is bizalmatlanul figyelik egymást, Le Carré pedig ezt a narratívát állította az általa addig is magas fokon űzött kémtematika szolgálatába. Ő magyarázza el tökéletesen, miért rossz az a világ, amelyben élünk, s miért a lehetetlennel egyenlő annak jobbá tétele.

Anton Corbijn filmje stílusában leginkább a Suszter, szabó, baka, kémre emlékeztet, annak antikolását felváltva egy északnémet szmogos-tengerszagú bevándorlómiliővel és meghintve az iszlámmal.

Corbijn remekül ötvözi a kémtörténetek fullasztó feszültségét és meghaladottnak tartott tradícióit napjaink nézői elvárásaival. A holland fotószseni most érett be igazán rendezőként, stílusa egészen kiforrott, és hát ott van neki Philip Seymour Hoffman.

A stílus diadala

Forrás: Fórum Hungary

Bár Az üldözött Hoffman utolsó teljesen befejezett filmje, az utókor remélhetőleg nem a szomorú apropóval fogja összekötni a thrillert, hanem azzal a kivételes teljesítménnyel, amelyet – igen, kimondom – ma senki nem tud a filmszínészetben.

Hoffman ugyanis jelenlétével tölti ki a vásznat, nem kell semmit mondania ahhoz, hogy a feszültség tapintható legyen. Minden pillanatban tökéletes, egy – amúgy semmitmondó – kompos jelenetben pedig konkrétan A keresztapa és Marlon Brando juthat eszünkbe.

Kétségtelen, hogy az ő rétegzett, fantasztikusan összetett alakításának elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy Az üldözött az év eddigi legjobb filmjévé és egyben a legjobb Le Carré-feldolgozássá váljon.