Igazi trollság augusztus végén balatoni nótával, mit nótával, klippel előjönni, de hát ez az ön- és közironikus hozzáállás üzemelteti a kilencvenes évek zenei hulladékának újrahasznosításával próbálkozó feltörekvő csapat, az Aga Utca All Stars zenei működését. Tavaly karácsonyi unaloműzőnek még egy agyament ötlethányadék-szerű szobaklipben elevenítették fel a Hip Hop Boyz A hegyekbe fönn (itt alább) című nagysikerűjét, de az akkori 5-6 ezer kattintást most pár nap alatt hozták, egy hét alatt ennek épp a kétszeresét gyűjtötték be a 4F Club Balatoni láz (cikkünk alján) című korpecsétjének felkapirgálásával.
Hát persze, a banda kijött a szobából, néhány lányról lekerültek a ruhák is, de a siker eszközei mégiscsak a ma már normál körülmények között – mondjuk ki – vérlázító Polski, a kék gumidelfin a karúszóval, a 23-as Bulls-mez, az oldalra fordított baseballsapka fitneszkesztyűvel és a rikítóan hányingerkeltő susikabáttal, a pókhálós Eskimo-napernyő, valamint a strandon amúgy teljesen fölösleges és használhatatlan bőr kosárlabda, aminek otthonhagyására egy értelmes családban 8 éves korára megtanítják a gyereket.
A kiinduló látványra ráhúz még a több napra (vagy mégsem?) fogak közé tapadó főtt kukorica, a gyomorszinti, a vízből kihúzott, az üveges sör kinyitására mégis éppen megfelelő elemes magnó és a bikinis leányzók kezében félreérthetetlenül várakozó Calippo jégkrém. (Ezen a strandon láthatóan nagy az árnyékos terület, a kevés napos placcot viszont megtalálták a sörökkel telerakott hűtőládával )
Igen vérlázító ezek után, ahogy kinéznek és mozognak, de főleg, ahogy a balatoni lázról dalolnak a zenekar tagjai az eléggé üres strandon és az einstandolt Gömbkilátóban.
Egy határt azonban azonban nem hágnak át. Illetve hogy mindezen botrányos elemekre figyelhessen a nosztalgikus hangulatú fogyasztó, a valódi zenélést nem nélkülözi a banda, és betartják, amit ígérnek. Böcsülettel – valódi hangszerekkel – eljátsszák a kukából kitúrt Balatoni lázt, belemashelve a hozzánk szintén a rendszerváltozás után kevéssel megérkezett Benny Hill-motívumot, a telerakott baromságkád alját pedig jól bedugaszolják Beethoven Örömódájával, önfeledtségüknek hangot adva: mennyire örülnek neki, hogy még egy kicsit lehetnek hülyék.
Hogy sikerült-e felülmúlni a nóta Mirigy-verzióját („Nagylány lettem, érzem, igen, újra ”), ha egyáltalán versenyez a két feldolgozás, mindenki maga döntse el, ha belenézett a kilencvenes évek 2014-es nyár végi görbetükrébe.
