Bárdos Tamás fényképész kiállítása sokszínű, a burmai tájat és az ott élők mindennapjainak pillanatait örökítette meg – a negyvennyolc képből álló kiállítás a múzeum kupolacsarnokában kapott helyet, a fotók többsége a Kr. u. II. században alapított Bagan városában készült.
A délkelet-ázsiai országot bemutató fényképek többségén buddhista templomok, paloták, sztúpák és kolostorok láthatók, csak Baganban több mint 2000 maradt fenn. Az épületek pompáját a fák közül kicsúcsosodó kupolák mutatják meg a legjobban: az arannyal, aprólékos faragással és monumentális méretekkel nem spóroló építészeti művek közül vörös és fehér téglás épületek maradtak fenn.
A buddhista vallású ország tekintélyes Buddha-szobor-gyűjteménnyel bír, országszerte nem egy arany Buddha látható, az ember nagyságú mérettől kezdve az 5-6 méter magasságú szoborig, egyes „Buddha-csarnokokba” a megfáradt vándorok pihenni is betérhetnek.
Éles váltást tár elénk a hétköznapok bemutatása, ugyanis a természeti és építészeti gazdagsággal ellentétben a burmai nép igen szegény. A mezítláb, vállukon vizet hordó nőkről és kosárban cipelt gyermekekről készült fényképek érzékeltetik a kontrasztot.
A kiállításon fontos szerepet kaptak még a szerzetesek és az ifjú növendékek képei, illetve a nyakgyűrűt viselő nők. A sárgarézből készült spirált ötéves korukban kapják meg a lányok, a viselet turistalátványosságnak számít, jelentőségének pedig több mítosza van: egyesek a szépség és gazdagság jeleként tartották számon, házasságtörés esetén pedig a különleges ékszer halálos ítélet, hiszen az asszonyról levéve a nyak összecsuklik a fej súlya alatt.
A szerzetesek életét az iskolában és a kolostorok udvarán készített képek dokumentálják: a tanórán figyelmesen hallgató kisfiú és a tinédzser korú növendékek borotválkozása az udvaron fegyelmet, elvárást sugall. A növendékek már kiskoruktól kezdve a szerzetesi ruhát viselik.
Változatos látványú és elgondolkodtató képekkel mutatja meg magát ez az ország – a mezítlábas lakók arany kupolájú pagodák között boldogulnak nap mint nap.
