A másik, teljesen kiszáradt kerekes kút már korábban elnyerte „műalkotás státuszát”: az egyik itt alkotó művész fakeretbe foglalt üveglappal fedte le, minek köszönhetően sajátos felület jött létre. A kút felé hajoló néző egyszerre látja az eget, saját magát és a kút mélységét. De hogy a hagyományos falusi élet relikviái nem csak vizuális kicsapongásra csábítják a zabolátlan fantáziájú alkotókat, azt Csaba azzal is szemlélteti, hogy tekerni kezdi a műalkotásként újjászületett kút kerekét, hogy sosem volt hanggal mi is megismerkedhessünk. Mintha egy komor művészi horrorfilm háttérzenéje szólna, de ideális lehet kortárs kiállításokhoz is.
Csaba egyébként most éppen azt tervezi, hogy jellemző ceredi hangokat „konzerválnak” egy időkapszulában, amiket aztán bárhol a világon felhasználhatnak majd az alkotók. A kiépült nemzetközi kapcsolati hálónak köszönhetően Cered hétköznapjainak újrahasznosításának dokumentumai messzi tájakra is eljutnak. Így azoknak az újragondolt falusi tárgyaknak a fotói is, amiket szintén a táborlakók készítettek korábban. Erotikus képet forgató köpülő, kanálba mart rézmetszet, hímzéssel díszített szita – csak egy-egy példa arra, amit ökonomikus szemléletű installációnak is nevezhetnénk. Egy végleg letűnőben levő paraszti kultúra tárgyai kapnak így lehetőséget a túlélésre.
Mircea Eliade óta tudjuk: egy leszúrt bot is elég lehet ahhoz, hogy a profán világban megnyíljon és elrendeződjön a szakrális tér. A telekvégi lejtőbe az erre fogékony szem könnyen beleláthatta az ősi amfiteátrumok formáját. Így is lett, a deszkák közé döngölt lépcsősoron ülve számos néző örülhetett már a Csabáék által hívott vendégek – fellépett itt többek között Szakcsi Lakatos Béla, a Baltazár Színház vagy éppen világhírű bluesgitárosunk, Szűcs Gábor, azaz Little G Weevil – előadásának.
