Szó mi szó, némi háttérismeret nélkül szinte lehetetlen is befogadni az aranyfogú, béna tetoválásaival a képernyő előtt pattogó Watkin Tudor Jones, alias Ninja és a 13 éves, zárt osztályból szabadult fruskaként viselkedő Yolandi Visser „muzsikáját”.
Persze nehéz határvonalat húzni a valós, az apartheid 1994-es bukása óta Dél-Afrikában különösen kiélezett társadalmi feszültségek kritikus cinizmusa és a szimpla paródia között. A legtöbb kritikus szerint ugyanis a fokvárosi csapat esetében semmi másról nincs szó, mint polgárpukkasztó provokációról. A zenekar művészetét ráadásul átjárja az egykori búr, ma már afrikáner gyökerekből érkező, a konformista kispolgári léttel szembehelyezkedő „zef” mozgalom.
Aki tehát valóban elemi erejű kultúrsokkot szeretne magának, akkor kedden este mindenképpen el kell látogatnia a Parkba, ahol a Die Antwoord ad ízelítőt a bukolikus, hiphoppal és elektronikus ütemekkel átitatott afrikáner világból.
Persze nehéz határvonalat húzni a valós, az apartheid 1994-es bukása óta Dél-Afrikában különösen kiélezett társadalmi feszültségek kritikus cinizmusa és a szimpla paródia között. A legtöbb kritikus szerint ugyanis a fokvárosi csapat esetében semmi másról nincs szó, mint polgárpukkasztó provokációról. A zenekar művészetét ráadásul átjárja az egykori búr, ma már afrikáner gyökerekből érkező, a konformista kispolgári léttel szembehelyezkedő „zef” mozgalom.
Aki tehát valóban elemi erejű kultúrsokkot szeretne magának, akkor kedden este mindenképpen el kell látogatnia a Parkba, ahol a Die Antwoord ad ízelítőt a bukolikus, hiphoppal és elektronikus ütemekkel átitatott afrikáner világból.
