Gál Kristóf nyolcgyermekes, mélyen hívő családból származik. Tanult óvodapedagógusnak, de vonzotta a színészi pálya. Az egyetemi évek alatt a fiú messze került hitétől, nehezen tudta a két egymástól oly távol eső világot összeegyeztetni. A diploma után több osztálytársával együtt Egerbe szerződött színésznek. Lelkesedése azonban alábbhagyott, a család és a színház egyre nehezebben fért már meg egymás mellett, az állandó megfelelési kényszer elviselhetetlenné vált. Kristóf maga mögött hagyta a pályáját, csak ilyenkor, nyaranta áll újra közönség elé. Egy ideig nyomozóként dolgozott, de úgy tűnik élethivatását rendőrségi szóvivőként találta meg.
A róla szóló darab egy vívódó ember őszinte vallomása, amelyben a színészet csupán egy állomás. Gál Kristóf nem átall beszélni a hitében való meghasonlásról, házasságának legfájóbb mélypontjairól, a testi vágyakkal való harcokról, arról hogy ha nincs rossz, akkor jó sem tud felülkerekedni az emberben. Nem csupán Gál Kristóf, de bábszínész felesége részéről is tiszteletet érdemlő vállalás ez az előadás.
A szó legnemesebb értelmében véve házasságuk legintimebb momentumait, saját nőiségük és férfiasságuk megtépázottságát fedik fel. Tabutémákat döngetnek, és ezzel sokaknak nyújtanak segítő kezet. Szép dramaturgiai megoldás, hogy ezeket a jelenteket a kolosszeieknek, a korintusiaknak írt levelek és Máté evangéliumának egy-egy részlete vezeti fel. Tűpontos, éles történetfoszlányok ezek, de feloldozásként mindig ott a humor vagy egy csipet irónia.
Például akkor, amikor Kristóf (Dömötör András) bevallja az egri videotékás lánynak (kovács Patrícia), hogy soha nem nézett tévét, mert szülei nagyböjtkor felajánlásként elpakolták a tévét. Vagy amikor legelső bevetését idézik meg: az újoncnak csak állnia kellett és figyelni a gyanúsítottat, de ő színészként akarta megoldani a helyzetet. Életének legfontosabb momentumait pedig a helyszíneléskor használt táblácskákkal jelölik meg.
Megindító, hogy Gál Kristóf felesége iránti tiszteletből bábokat is beemelnek a jelenetbe: a Kristófot játszó osztálytárs (Mészáros Béla) egy bábutól kéri számon, miért van túl közvetlen kapcsolata a feleségével. Az előadás egyik csúcspontja Járó Zsuzsa és Mészáros Máté kettőse, az utcalány és a rendőr fájdalmasan szép emberi párbeszéde. A lány felajánlja magát a kedves, jószívű rendőrnek, aki már ellen tud állni a kísértésnek.
